Én vagyok túl érzékeny, vagy ez tényleg bunkó viselkedés?

Hát ez nem szép dolog tőle, főleg hogy direkt miatta takarítottál. Ezt értékelnie kellett volna.

Á! dehogy megy egyedül! amikor a férjem itthon van, akkor vagy ő porszívózik én meg vigyázok a babára, utána ő vigyáz rá én meg a többit. 4 hónapos a babóm, de még nem tudtam kitalálni, hogy mellette hogy lehet takarítani?:)

Én már rég letettem arról, hogy az anyósom kedvében járjak (pontosan a babám születése után, lassan egy éve, hasonlóan kedves akciói miatt). Tök felesleges, ő úgyis eldöntötte hogy ilyen-olyan-amolyan vagyok, nem fecsérelem hát az időt és energiát arra, hogy bizonyítsam az ellenkezőjét, találgassam hogy neki mi és hogyan volna jó. Felnőtt ember, szól ha szüksége van valamire, legyen az lelki, fizikai, anyagi segítség, bármi. Nem igazítjuk többé az életünket, napirendünket, minden programunkat az ő kénye-kedvéhez. Haj, hány évig ment ez így, mégis utolsó senki voltam a baba születése után! Uh Neked is ezt javaslom, külön csak miatta, kérés nélkül sose strapáld magad, egy csomó fejfájástól kíméled meg magatokat! Mi amióta így átrendeztük az életünket, sokkal nyugodtabb a kapcsolatunk a férjemmel, mert én sem nyúzom folyton hogy miért ilyen-olyan velem az anyja, mit csinálhatnék másként, stb. Egyszerűen abbahagytam az erőlködést az elismeréséért. Én csak ezt tudom tanácsolni mindenkinek, akit nehéz anyóssal "áldott" meg a sors.

Hát én nem egyszerre szoktam nagytakarítani, nálam az többnapos meló. Mivel férjem nincs, két évem volt már rá eddig, hogy feltaláljam magam.

Szerintem ez nála amolyan megszokás-féle vagy kényszer....ne sértődj meg....én pl állandóan feltörlök az ajtó előtt,akkor is ha épp előtte mostam fel...