Mi a "helyes" viselkedés ilyenkor? Szóljak, vagy inkább halgassak és nyeljek?
A párom alig van itthon. Minden nap négyig dolgozik, utána intézi a lóti-futi ügyeit, vagy túlórázik. Majdnem minden este elmegy focizni. Gyakran előfordul, hogy foci után beülnek a fiúkkal dumálni valahová. Tíz, tizenegy, vagy éjfél mire hazajön. Szombatin kettőig dolgozik, háromtól ötig angolórája van, utána állt. előkerül egy -két haver. Vasárnap sokáig alszik, utána szinte mindíg akad valami program persze nélkülünk. 8 hós a lányunk. Ha szólok, hogy nem tetszik hogy elmegy, akkor azzal jön, hogy neki jár a sport, a pihenés, a kikapcsolódás stb. Én nagyon toleráns vagyok, nem akarok erőszakos házisárkány lenni, de úgy érzem ez már túlzás. A folytonos csavargástól eltekintve rendes pasi. Normálisan keres, érzem hogy szeret, a szex is rendben.
Olyan jó lenne, ha esténként kicsit összebújhatnánk, ha együtt fürdetnénk a kicsit, ha vasárnap elmennénk sétálni stb... Magányosnak érzem magam néha. Én nem vagyok csavargós, és a kicsi miatt nem is tudok menni.
Nem értem neki miért nem jó velünk? Miért jobb a haverokkal dumálni folyton?
az tényleg túlzás, hogy minden nap magánprogramja van és alig van veletek
az én férjem is sokat dolgozik, eljár heti 1x focizni, néha elmegy haverokkal találkozni, gokartozni, de ennyi jár neki - ha minden nap ez lenne, azt nem bírnám
megkérdezném a helyedben a párodat, hogy ha soha nincs veletek, akkor tulajdonképpen minek éltek együtt?
az a baj, hogy az elején kellett volna tisztázni, megértetni vele, hogy attól, hogy elnézed, tolerálod a dolgait és nem veszekszel, az nem azt jelenti, hogy a mindennapos csavargás JÁR neki, mert a pasik hajlamosak azt hinni ha nem szólsz
A gyerek előtt is ilyen volt? Mármint amíg nem volt baba.
Én ilyen hapsival össze nem jöttem volna.
Szerencsére a párom nem járkál így el, és nem is igényli.
Mi régen is és most is együtt megyünk mindenhova.
És a két gyerekkel.
Hogy oszinte legyek en kiakadnek. Az en ferjem sokat dolgozik, masfel munkaja van, az egyik delelott, a masik este, a ketto kozott aludni is szokott ket orat. Viszont van 2-3 este hetkoznap, amikor itthon van, hetvegen pedig delelott es kora delutan szabad.
Nekunk meg ezt is eleg kibirni, amikor hetkoznap nincs szabad esteje, hanem minden nap dolgozik, akkor majd beleorulok, ugy hianyzik es o is nehezen megy el dolgozni, latom rajta.
Nem a kulon programmal van a baj, lehet a te ferjednek is, az enyemnek is, o teniszezni jar hetente 1-2 alkalommal, de akkor is hiv, hogy menjunk vele es mi elsetalgatunk a gyerekkel, illetve ha elmegy valamelyik baratjahoz, akkor azt mindig szombat delelottre, vagy vasarnap delelottre szervezi es olyankor viszi magaval a 8 honapos fiunkat. Ilyenkor azzal segit, hogy en szabad lehetek otthon, vagy nyugodtan fozhetek, vagy csak kihasznalhatom, hogy nincs semmi dolgom es furodhetek hosszan, hajat moshatok, stb.
Tenyleg nem ertem, hogy lehet ilyen sok idot kibirni: neked a ferjed es szerelmed nelkul, a gyereknek az apja nelkul, a ferjednek pedig NELKULETEK. Nem fel attol, hogy esetleg te fogadni fogod masok udvarlasat, ha mar nagyon unatkozol es nem lesz megfelelo tarsad? Vagy attol, hogy lemarad a lanyotok fejlodesenek nagy pillanatairol, amibol eppen mostanaban van rengeteg? Az en ferjem eddig szinte mindent latott: az elso forgast, az elso labujj bekapast, a maszas kezdetet, az elso esest, azt, amikor eloszor felult. Egyedul arrol maradt le, amikor ket hettel ezelott felallt a fiam, de volt idom levideozni. Igy is annyira rosszul esett neki, hogy a masodmelojaban az azt koveto hetre szolt, hogy nem tud 6 estet menni, csak negyet, mert az nem allapot, hogy felallt a fia, o meg nem volt ott.
Szerintem oszinten mondd el neki, hogy mit erzel, ne kertelj sokat. Nem sokaig tart kozos programokat szervezni, vagy akar focizni is elhivhatna magaval benneteket, vagy ha kozos haverhoz megy, akkor oda is mehetnetek. Tarsasag neked sem art es a gyereknek sem, illetve igy veletek is buszkelkedhet.
Köszönöm a válaszaitokat!
Régebben is sűrű volt a program, de akkor együtt jártunk kondizni, futni. Focizni is gyakran elkísértem, és a késő esti haveros bulikon is részt vettem néha. Most viszont este 7-8 körül megy focizni, a kicsi akkor fürdik, majd megy aludni. Úgy érzem neki nem lenne jó ha az esti nyugi helyett elcipelném egy focipájára, majd egy sörözőbe. Én sem vagyok azért begubózva, és merem vinni a lányunkat is, de nem hiszem, hogy neki ez jót tenne.
Beszéltünk már erről többször is, de mindíg van valami indoka. Neki kell a mozgás, a rengeteg meló után egy kis lazulás (snooker heti rendszerességgel), muszály leeresztenie a gőzt. Tegnap megígérte, hogy a héten többet lesz itthon. Kiváncsi leszek mi lesz belőle...
Ílyenkor álltalában csörög a telefonja, és hívja a haver motorozni. Ő nagy bánatos szemekkel közli, hogy most nem tud menni, én pedig szarul érzem magam, mert látom hogy elvágyik! Ezért inkább nem szoktam szólni, azt szeretném, hogy magától maradjon velünk, nem pedig kényszerből!
Nagyon irígylem tőletek az olyan férjeket akikről írtatok!
Én megkérdezném tőle, hogy szeret e minket, fontosak vagyunk e neki! Abból, amit írsz, nem is nagyon van veletek! Nem kell feladnia a focit vagy a haverokat, mert ezek is fontos dolgok egy férfi életében, de mindenképp változtatnia kell, de nem fog, míg el nem mondod, hogy ez téged zavar! Légy vele őszinte, rosszabb nem igen lesz!
Mondd el neki, hogy nagyon szeretitek őt és szükségetek van rá! És ne add fel! Fel a fejjel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!