Anyukák, akik egyedül vagytok éjjel a gyerekekkel nem féltek?

Férjem 24-48-ban dolgozik, tehát minden 3. éjjel és nappal egyedül vagyunk itthon. Amíg nem törtek be hozzánk, meg sem fordult a fejemben, hogy ilyesmi velünk előfordulhat!

Családi házban laktunk, szomszédban volt kutya (nekünk akkor már sajnos nem volt). Szépen kifosztották az alsó szintet amíg nem voltunk otthon. 8ra értem haza a munkából. Csak simán benyomták a műanyag ablakot és kész. Senki nem hallott semmit!

Ekkor szereltünk fel redőnyöket. Minden nap rettegve mentem haza, féltem, hogy megint betörtek. Na nem is volt alaptalan a félelmem, 1 hónap múlva megint betörtek, az 5pontos biztonsági bejárati ajtót nyomták be! Emelet is kifosztva...

Na ekkor már hevederzárat raktunk fel. Harmadszorra is vissza akartak jönni, de ezt már nem tudták feltörni! Szóval a legjobb találmány a hevederzár szerintem! Már ha az ablakok védelme meg van oldva!

Egyéb okok miatt elköltöztünk egy sorházi lakásba. Itt a szomszédunkhoz törtek be. Távfelügyeletes riasztójuk van (mint itt mindenkinek), de kijátszották! Nyár volt, nyitott ablaknál aludtunk, de nem hallottam semmit! Szomszédokban szintén van kutya! Borzasztó, hogy minden nap attól tartok, hogy betörnek... Amikor jövünk haza, állandóan azt nézem, hogy az ajtó és az ablak nincs-e benyomva. Nem kívánom senkinek ezt az érzésr!

Éjjelre mindig teszek valamit az ajtó elé ami felborul, ha kinyitják, valamint az ablakokban is van valami ami hangos csörömpöléssel törik.

Ennél többet nem tudok tenni. Szomorú, hogy a mai világban így kell élni!

Voltam én is sokat egyedül a gyerekekkel. Mikor a 3. gyerkőc 5 hónapos lett-vagy is még éppen nem töltötte be- akkor az apuka messze talált munkát,és havonta 1x járt haza. Nem féltem,mert túl hülye vagyok ahhoz,hogy féljek :-) Sajnos az a típus vagyok,aki képes bárkinek vissza szólni,képes vissza ütni-rúgni ha kell. Bár ez utóbbira még nem került sor szerencsére,de a pofám elég nagy. Volt,hogy megfenyegettek (hosszú történet,nekem igazán közöm sem volt a dologhoz,a fenyegetőző -meglehetősen nagy darab-feleségét előzőleg hajítottam ki a házunkból,a portáról/ a nő sem miattam jött,csak berontott és kiabált apósom miatt,aki nem is itt lakik...),akkor telefonnal jártam még a wc-re is,hogy ha bármi van,azonnal tárcsázhassam a 107-et,de nem volt szerencsére erre nem volt szükség!

Egyszer pedig ez a magabiztosságom lesz a vesztem- a magam kis 156 cm-jével!!

Én nem vagyok normális!! Te természetes,ha félsz,hisz új környezet,egyedül két gyermekkel,ráadásul pocakosan... Senki nem várja az ellenkezőjét!!

Boldog babavárást,könnyű szülést és egészséges kisbabát!! :-)

Eddig nem féltem:)

Én egyedül élek a fiammal egy családi házba, utcára néz a hálószobánk. Én annyira nem félek, hogy éjjel, ha bármi neszt hallok, simán kimegyek megnézni, hogy mi az. Most olvasva a sok választ, már kicsit félek. Igaz, hogy falun élünk, itt mindenki ismer, mindenkit, sokszor jártam haza még fiatalabb koromban éjjel a kihalt utcán. Olyankor sem az emberektől féltem, hanem a kóbor kutyáktól.