Minek szülnek a nők a mai világban, csak azért hogy legyen aki majd eltartja őket időskorúkban, de a gyerekkel kamasszal már nem esik jól foglalkozni? Tisztelet a kivételnek.

Ne innen készíts statisztikát, itt csak problémák jelennek meg, azért senki nem ír ki kérdést, mert annyira csodálatos a kapcsolata a szüleivel.

Aki pedig nem törődik a gyerekével, az általában nem törődik másokkal sem, felkészületlen a szülőségre. Hibákat kevesen látnak be, így eléggé ellentmondásos azt várni, hogy valaki azért ne vállaljon gyereket, mert alkalmatlan rá. Ő saját magát alkalmasnak fogja találni.

A jellemhibás embereken pedig kár kiakadni, mindig is voltak és lesznek.

Most annyi változott, hogy az internetnek köszönhetően jobban belelátunk mások életébe. Régen is ilyen arányban voltak rossz szülők, csak kevesebben tudtak róla.

"Nem a világ lett rosszabb, hanem a hírközlés jobb."

És a tinik miért nem fogadják meg a szüleik tanácsát?

Valószínűleg sok mindentől tiltják őket, ők meg felháborodnak és itt írják ki panasznak, hogy sajnáljuk meg őket, persze egy kis körítéssel!

A szomorú az, hogy ezek a tinik akik képesek már bántalmaikat megfogalmazni és ide kiírni legalább.

De mi van a kisebb gyerekekkel? Föleg a csecsemökkel, a kisgyerekkel, és akár nagyobbakkal is?

Öket a kegkönnyebb bántalmazni, ráfogják a szülök, hogy gyerek dackorszakos nevelni kell majd elveri a fenkét, rácsap a kezére, csak mert ö felnött nagy és erös. A gyermek imádja, mert kb 6 éves korig annyira kapaszkodnak egy elsö személybe a gyerekek hogy még ha agyon verné a szülö sem lenne képes utálni, ezt pedig ki is használják a szülök.

Szerintem mikor valaki terehes lesz kötelezö lenne egy iskolát elvégezni szülöböl. Itt egy rakat jó infot kaphatnának és késöbb pl évente 1x egy napos kurzuson részt venni. Itt kaphatnának tanácsot, hogy hogyan lehet ütés nélkül nevelni. vagy hogyan lehet kezelni kemény dackorszakot...

Nekem anyum pont ilyen. Előszeretettel vágja az ember fejéhez, ha az valahol valamit elhibázott, de ha mi vágjuk az ő fejéhez, hogy talán nem kéne állandóan (vezetés közben is) Unicumot inni, meg nem kéne egy 3 hónapos csecsemő mellett bagózni, akkor ő van megsértődve persze.

Soha nem kérdezi meg mi történt velem, soha nem kérdezi meg hogy haladok az olasz nyelvvel (amit most hobbiból kezdtem tanulni), soha nem kérdezi meg, hogy milyen az iskola, ahol önkéntes vagyok és halmozottan hátrányos gyerekekkel foglalkozom. De korholni azt tud. Nap mint nap, hogy én nem csinálok semmit (az angyalok mosnak fel, az angyalok sikálják ki a sz@ros WC-jét, az angyalok mennek el a gyógyszeréért, mert ő arra sem képes, az angyalok tartják rendben az udvart és még sorolhatnám), különben meg milyen hülyeség, hogy ilyen önkéntes munkát végzek, ahelyett, hogy őt kísérgetném mindenhová azon 2 délelőttön, amikor ráérek éppen. Hát elmondom nektek, épp azért kerestem valami plusz elfoglaltságot arra a 2 délelőttre, hogy ne kelljen ezzel a boszorkával együtt lennem. Apum mindig megkérdezi, hogy hogy haladok a tanulással, mindig támogat, ha csak szavakkal is, mert anyagiakban szerencsére nem kell, mindent magamnak fizetek (annyi, hogy itt élek, de a külön óráim, a bérletem, a kávé, amit iszok engem terhel), de látszik rajta, hogy érdeklődik. Megkérdezi ,hogy vagyok. Anyám ilyet soha nem kérdez meg. Felőle fel is fordulhatok, maximum utólag bánná, hogy nincs ki lenyírja a füvet. Apropó fűnyírás: tavaly nyáron 3x kaptam napszúrást azért, mert délben zavart ki a füvet lenyírni, hiába mondtam neki, hogy akkor megcsinálom este, közölte, hogy neki most zavarja a szemét. Ilyen anya... és mivel látom, hogy apám milyen, ezért van összehasonlítási alapom, mert róla nem vagyok ilyen rossz véleménnyel érdekes módon.