Anyukák! Ti hisztiztetek, idegesek voltatok vajúdáskor?

Hat en bizony hisztiztem, igyekeztem visszafogni magam, de nem nagyon ment.. :))

Az elejen meg jokat vihorasztam, aztan kezdett az arcomra fagyni a mosoly.. Egy ideig csak annyit kertem a ferjemtol, h ha lehet ne is szoljon hozzam, mert kulonben kenytelen leszek elharapni a torkat, vagy barhogyan kinyirni.. (na azt nem akartam h kimenjen, csak ne szoljon hozzam, meg ne simogasson, meg ugy egyaltalan hagyjon beken...) A vege fele meg mar azon majreztam, h en ezt nem fogom tudni vegigcsinalni. Akkor mar egyetemlegesen mindenkinek mondtam a magamet, masodszorra meg is sirtam is kicsit.. :DD

Mentsegemre szoljon h nem kaptam semmilyen erzestelenitot, csak oxit, de azt gazdagon, igy eleg gyors viszont annal intezivebb volt az "elmeny".

Viszont utana, mikozben mar ferceltek, mintha kicsereltek volna.. Csicseregtem mindenkivel, hogy deszep dejo, na meg nem gyoztem magyarazkodni meg bocsanatot kerni. :D :D

Mindket szulesemnel ez volt a menetrend egyebkent.

nem hisztiztem vagy sírtam. nagyon féltem, és úgy voltam vele, hogy ha elhagyom magam akkor nem tudom majd összeszedni a lelkierőmet:)

De így jó is volt, semmit nem kaptam se eda se oxi és 8 óra alatt meglett a lányom