Mi a véleményetek? Minek örülnétek jobban, mit szeretnétek? Apával kapcsolatos kérdés!

Egyéves korától nyugodtan maradhat vele az apja. Ők szépen összecsiszolódnak majd, erős kapocs lesz köztük, az biztos!

Én semmi kivetnivalót nem látok ebben, szerintem becsülendő, hogy az apa maradna a gyerekkel. Persze akkor át kéne vennie a többi háztartási munkát is, vagy legalább egy részét.

Én azt szeretném, hogy a párom keressen jobban fizető állást, de itthon.

Viszont ha nekem olyan lenne, vagyis ha visszamennék dolgozni és simán el tudnám tartani a családot, akkor annak örülnék, ha a párom otthon maradna.

Szerintem 1 éves kor után ez teljesen jól működhet, nekem is nagyon szimpi az a felállás, hogy mindkét szülő 1-1 évet marad a gyerekkel otthon. Mindhármuknak jót tehet és nem utolsósorban a 2 szülő végre megtapasztalhatja, hogy milyen a másik oldal.

Persze ehhez intelligens hozzáállás és hasonló nevelési elvek szükségesek.

Ha nekem eleve jobban fizető állásom van, akkor nem nyaggatnám azzal a páromat, hogy ő keressen jobbat, pláne, hogy külföldre menjen, amikor nekem már adott a helyem, ahol jól kereshetek.

Amúgy mi ezt meg is beszéltük, hogy úgy vállalunk majd második babát, hogy felezzük az itthon töltött időt, egy évet én leszek itthon, egy évet ő.

Egyébként a skandináv országokban is valami hasonló a rendszer, ha mindkét szülő azonos időt tölt otthon a babával, akkor még valami bónusz pénz is jár, amiért feleztek. De ott olyat is lehet, hogy mindkét szülő egyszerre használja fel a rá eső időt, tehát mindketten otthon vannak. Nem tudom, pontosan mennyi időt lehet ott otthon lenni, de teszem azt, jár az egyik szülőnek is 6 hónap, meg a másiknak is, akkor ha felváltva veszik ki, egy évet lehet otthon valamelyikük a gyerekkel, de kivehetik egyszerre is, és akkor fél évet mindketten vele vannak. Teljesen rájuk van bízva. Érdekes módon ott nincs is annyi probléma a nők munkavállalásával :)

1 éves koráig mindenképp én maradnék otthon vele a szoptatás miatt, ez nem kérdés. Szóval "babát" csak szélsőséges esetben hagynék otthon, például ha a férjem elveszítené a munkáját, és esélye sem lenne belátható időn belül másikat találni.

Ha már nagyobb, akkor szerintem meggondolandó, hogy az apuka is maradjon otthon vele egy időre. Nálunk ez nem opció, mert a férjemnek nagyon jó munkája van, amit szeret és jól fizet, nekem meg olyan, amit nem szeretek, és nem is fizet, de ha nem így lenne, akkor nem lenne hülyeség.

Azt semmiképp nem szeretném, hogy külföldre menjen, és onnan tartson el minket, nekem nem csak a pénzére van szükségem, hanem rá is. Tudom, néha nincs más lehetőség, de azért mindent megtennénk, hogy ezt elkerüljük.

"Szóval nem, semmiképp. Inkább a férjnek kellene jobb állást vagy másodállást vagy valami plusz keresetet intézni."

Szerintem ez meg már az önzőség kategória, a gyereknek az apjára is szüksége van, és ha másodállást keres mikkor lesz a gyerekkel? Soha és miért azért, hogy én többet lehessek a gyerekkel?