Szerinted is nagy igazság?
"amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk.
És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki „a saját számítógépében"
-Zacher Gábor-
Hát, azért attól függ. Mert azért az sem normális, amikor egy 3 éves gyerek EGÉSZ NAP az anyját ugráltatja, aki semmit nem tud tőle elvégezni, mert folyton mesét kell nézni vele, meg őt szórakoztatni, mert nincs el egy percre sem egyedül. Tudok ilyenről, az anyuka nem alszik, éjjel végez minden házimunkát, mert nappal a kislánya igényeit elégíti ki.
Persze az sem oké, ha folyton lepasszolják a gyereket, meg valószínűleg nagyobbaknál, akikkel az ember csak egy-két órát találkozik naponta, más a helyzet, de azért nem egészen fekete-fehér ez a téma sem.
Amióta a létezéséről tudok,azóta igyekszek nem elszalasztani egy pillanatot sem...és mégis néha úgy érzem,hogy többször is jobban odafigyelhetnék :(
Én ilyen vagyok,imádom a gyermekem és semmilyen pillanatáról nem akarok lemaradni.
Nem azt akartam mondani,hogy tökéletes vagyok,mert nem!!Csak szeretném egyszer hallani ahogy megköszöni az igyekezetem és azt mondja,hogy jó anyja voltam.
Az ugráltatás, az, hogy a gyerek folyamatos figyelmet követel magának az anyjától, az teljesen más, mint az, hogy meghallgatom, ha bántja valami.
Egy 3 éves gyerek amúgy se fogja elmondani a lelki bajait:) majd 4, 5 éves kortól!!!
Igen,szerintem nagy igazság.
Kell,hogy a gyerek úgy érezze számíthat ránk,hogy legyen bizalma felénk.
ne haragudj kérdező, de ellentmondást érzek,
felteszed az idézetet, magadénak vallod, de a valóság valahogy mást tükröz, mert a válaszod alapján egy 3 évest, vagy még kisebbet még simán le lehet passzolni, mert ő még nem beszélgetni akar, hanem folyamatos figyelmet követel,
igaz hogy ő még nem tudja a lelki baját elmondani, de meg akarja mutatni hogy mit "főzött", mit rajzolt, hogyan tud ugrani, stb, stb. Akkor őrá még ne figyeljünk? elég 4-5 éves kortól? a 3 évesnek még mondhatjuk hogy most megy a híradó, mert ő még nem tud lelkizni?
szerintem az idézet mondanivalója az, hogy figyeljünk a gyermekünkre (tök mindegy hány éves)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!