Egyszerűen nem vagyok szomjas! Mi lesz így?

Inni muszáj, bár nekem sem megy egyszerűen. Megoldottam úgy, hogy napi két bögre tea (fél literes a bögrém) garantáltan meglegyen, rituálészerűen főzöm, így nem felejtem el. Emellé meg ásványvíz, ha eszembe jut.

Ma már okostelefonokra is van vízivós alkalmazás, ami beállított időközönként figyelmeztet.

Illetve szokott működni az a módszer, amit az előző válaszoló is írt: másfél liter ásványvíz, és aznap el kell fogynia.

Az ember nem kaktusz, víz kell neki!

- Az igazi segítség, ha az emberek egészségét állítjuk helyre. Ha például valaki azt kérdezi tőlem, hogy milyen vitamint ajánlok a betegségére, akkor azt mondom, semmilyent. Az egészségére viszont ezt vagy azt...

Általános tapasztalat: ha azt mondjuk, hogy foglalkozni kell az egészséggel, akkor mindenki fejében bevillan a betegség. A betegség, s annak megelőzése. Pedig egyáltalán nem erről van szó.

Nem másért járom körbe az országot, minthogy megismertessem az emberekkel a következőt:

Eészségünk olyan mint egy kert. Ha nem ápoljuk, elvadul. A kertet egyáltalán nem bonyolult gondozni, öntözni. Amikor azonban elmondom, hogy mennyi szervezetünk napi vízigénye, akkor mindenki elcsodálkozik, s rádöbben; többé-kevésbé kiszáradt állapotban tartotta a kertet.

Bálint Péter Orvosi Élettan című könyvében fogalmazta meg, mennyi vízre lenne szükségünk egy nap folyamán. Tökéletesen optimális körülmények között, amikor nincs melegünk, nem végzünk semmiféle fizikai munkát, nem ejtünk egyetlen cseppp verejtéket sem, nem lihegünk, csak nyugodtan üldögélünk egy semleges hőmérsékletű szobában.

Ilyenkor is a bőrön keresztül elpárolog 500 milliliter, azaz fél liter víz. A lélegzettel eltávozik naponta 350 milliliternyi, a széklettel elveszítünk legkevesebb 150 milliliternyit. Ez eddig összesen egy liter, úgy, hogy ˝nem csináltunk semmit˝. Ehhez mérten kell néznünk a folyadékpótlást, amit úgy fogalmaznék meg, hogy az ember súlyához mérten 10 kilogrammonként 3 deciliter.

Az ember nem kaktusz, nem a száraz talajra termett.