Anyukák, akiknek nincs társaságuk, hogy bírjátok?

Én már kb fél éve így érzek :( Vagyis igazából nem az van, hogy nincs kihez szólnom, mert anyukám is itthon van mostanában, meg telefonon is csomó barátnőmmel (babásak ők is) ingyen beszélek, a páromat is bármikor hívhatnám.. de egyszerűen kedvem nincs beszélni, örülök, ha csönd van és nézek ki a fejemből. A babámnak folyamatosan beszélek, énekelek, mondókázok, aztán megyünk a 3 évesemért a bölcsibe, na onnantól kezdve csip csip csipcsirip mindenféle duma, kérdés stb... és mire a férjem is hazaér, már neki sincs kedvem beszélni :( Ő meg ezt nem érti...

És még ő akar elköltözni faluba és itthon dolgozni.... persze.

De nálam szerintem a mozgáshiány az oka, egyszerűen már több, mint 3 éve nem mozgok, mert mindig van valami kifogás, most is csak úgy van, hogy jövőhét hétfőn már veszek valami tornabérletet, és erőt veszek magamon, hogy kezdetben heti 2-szer itthon hagyom a gyerekeket a párommal.... A mozgástól és a tavasztól várom a megújulást...