Volt mar veletek is ugy, hogy azt mondtatok mar nem birjatok tovabb?

Nagyon kiszolgáltatott helyzetben vagy. És ez lelkil nyomás is, amibe jól benneragadhatsz (mélyebbre ne menj).

Valamit tenni kell. Szerintem keress munkát, ha úgy látod, 2 éves korában bölcsibe tudod járatni a kicsit, menj dolgozni.

Bocsáss meg, hogy nem sajnállak, hanem kemény leszek, de úgy érzem, többet segítek vele, mint ha azt fejteném ki 5-10 sorban, hogy "szegény Te"..., azt úgy látom, megteszed magadnak te.

A lényeg egy: mindenkivel azt lehet megtenni, amit hagy! Ha nem akarsz így élni, ültesd le a drága jó urad, és mondd el neki, hogy miben _várod el_ a változtatást. Ha nem akar több pénzt adni és segíteni a kikapcsolódásban, akkor bizony _elmész_ félállásban dolgozni, stb. Nem elkéretőzöl, mert kéregetsz, meg panaszkodsz, stb. hanem a kezedbe veszel némi irányítást. Amíg az van, amit az "urad" mond, addig úgy élsz, ahogy ő mondja. De már megbocsáss, ez kinek az élete? Az övé? Ha Te nem állsz ki magadért, és az igényeidért, más nem fog! A gyerek meg nem kifogás semmire sem! Egy nő attól még ember marad, hogy anya lesz, igényei, vágyai, álmai vannak és elvárásai!

Azt kell mondjam a 2. válaszoló jól beszél. Amíg nem állsz ki magadért,ne várj csodát. Én tuti 180 fokos fordulatot vennék a helyedben. Szépen elmondod a férjednek, hogy igenis szükséged van Neked is kikapcsolódásra, főleg, hogy ő szinte folyton csavarog, szórakozik. Kérd el a beígért zsebpénzt, hívd fel egy barátnődet és menj el vele fagyizni. Először csak pár órára, hogy a kislányodat ne viselje meg annyira a hiányod. Én a férjemnek nem adagolnám napokig, hogy el fogok menni, csak aznap fognám magam és közölném, hogy most leléptem 2 órára.

Aztán akármit is mond, én tuti dolgozni is visszamennék fél állásba, ahogy írtad, főleg ha még lehetőséged is van rá.

Nem akarlak megbántani, de ezt már biztosan az elején elrontottad.

Oké, hogy én kapok gyedet, na de a férjem leadja minden hónapban a megbeszélt összeget, amiből én gazdálkodok (rezsi, kaja, gyerekcuccok). Így jut azért magamra is.

És még egy. Azt is beszéljétek meg, hogy ezentúl milyen időközönként lesz kimenőd. Ha ő pecázhat, lóghat a haverokkal, Neked is jár minimum havi 1-2 alkalom barátnőzni. Ne hátrálj meg az első elutasításra, légy következetes, ragaszkodj az elképzeléseidhez. Csak így juthatsz előre.

Sok sikert! Én szorítok Neked! :)

Miért nem jelented be, hogy "oké,akkor szombaton mi is megyünk pecázni"

Megmondod neki, hogy alig vagytok együtt, alig van a lányával, hogy soha nem tudsz kikapcsolódni,pedig erre neked is szükséged van, így ütemezze úgy a hétvégét,hogy ti is ott lesztek!Kíváncsi lennék mit mondd rá...

nagyon jó tanácsokat kapott a kérdező

és valóban legyen közös pecázás :)