Miért nem érti meg? Többször szóltam/szóltunk már neki. Nem hallgat a "szép" szóra?
Van egy anyuka, akinek nincsenek hozzátartozói. Illetve van anyuka és apuka, de alapjában véve anyaotthonban nőtt fel, mind a ketten otthagyták.
Emiatt a gyereknek van is és nincs is nagyszülője.
Anyukám gyakran van nálunk és sokat segít. Most, hogy hideg idő van kint az anyuka is átjön néha napján a fiával. Amíg eljátszanak a kicsit eltrécselünk, mi anyukák.
A lányom mindig mondja anyukámnak, hogy Mama! Mama! Deje!
És a kisfiú is megy oda hozzá, mármint az anyukámhoz! Úgy viselkedik vele, mintha a rokona lenne, a nagymamája.
Anyukám nem szívbajos és közölte a kisfiúval, hogy: Nem vagyok a nagymamád. Mond azt, hogy néni!
Mivel a lányom állandóan mamázza és ölelgeti, stb. így a kisfiú is ezt csinálja. Nem arról van szó, hogy eltanulja a lányomtól, hanem alapból így viselkedik.
Az anyja pedig semmit se mond. Úgy beszél anyukámhoz, mintha a lánya lenne. Eléggé idegesítő, már bocsánat.
Anyukám is többször jelezte már, hogy ez így nem lesz jó, mert ő nem szeretne még 1 gyereket és egy velejáró unokát.
Most már odáig fajult a dolog, hogy sétáltunk délelőtt és kérdezte az anyuka, hogy mikor jön a nagyi?
Kérdeztem, hogy milyen nagyi? Erre mondta, hogy hát az anyu. Mondtam, hogy milyen anyu? Az enyém?
Erre mondta, hogy igen.
Mondtam neki, hogy az ÉN anyukám délután jön elméletileg.
Erre az anyuka meglátta az anyukámat a sarkon és közölte a fiának, hogy: Nézd csak! Ott a mama, futás oda.
A lányom meg állt nézett a mamára, majd rám, hogy most mi van?!
A lányom teljesen össze van zavarodva. Persze a kisfiú elfutott az anyukámig, majd odasétáltunk.
Komolyan mondom, jó hogy nem puszilta már meg anyukámat, meg ilyesmi.
Nem a féltékenység beszél belőlem, csak azért nekem ez már SOK!
Jó hogy nem már vesz magának egy családot. Sajnálom szegényt, de azért ez nem így működik. Nem mászhat bele más családi életébe!
Előre látom, hogy le leszek pontozva, de nem érdekel, ez úgy is, csak a lepontozókat minősíti.
Először is: tudok gratulálni azoknak a válaszolóknak, akik ilyen bunkó stílusban neki rontottak a kérdezőnek, aki alapból teljesen normálisan kért segítséget. Az elmebeteg az, aki mondja! És szégyellje magát az, aki csak ilyen kulturálatlan stílusban képes kifejezni magát!
Másodszor: kicsit képzelje magát mindenki a szituációba és utána alkosson véleményt! Ott kezdődik, hogy a kérdezőnek nincs is mire féltékenynek lennie, hogy az ő édesanyja is ugyanolyan kellemetlenül érzi magát a szituációban, hacsak nem rosszabbul! Az ilyen emberekhez kedvesnek kell lenni, megértőnek, de megmondom őszintén, én, aki igenis szeretem az embereket és toleráns vagyok másokkal szemben, én magam is felháborodnék, ha egy barátnőm "anyunak" hívná az én édesanyám (az ő beleegyezése nélkül), illetőleg azt hallanám vissza, hogy anyumat felhívta egy idegen azzal, hogy menjen "az unokájáért", akihez pedig semmi köze. Gondolkodjunk már egy kicsit, mielőtt leelmebetegezzük a kérdezőt! Lehet engem is lepontozni, de akkor 2x is gondoljuk végig, hogy ki is az elmebeteg ;)
Azert nem lehet, mert ebben a dologban nem ez van benne. Azaz nem csak ez, hanem a kihasznalas.
Ahol tudok segitek az embereknei, de azert a csaladomat hagyjak beken.
Ennyi erovel fogadj be egy hajlektalant a csaladodba. Ez is kb.ilxen szitu.
Anyukam tobbszor elmondta mar, hogy felejtse el ot. Nem fogja fel. Lasd penteki eset!
Nem mellesleg multkor elvarta volna, hogy anyukam vegyen a fianak is ajandekot csak ugy.
Megis mire fel???
Ez a ráakaszkodás tipikus esete. Hogy kihasználás céljából vagy lelki/pszichés okai vannak-e, azt nem lehet tudni. Én is nehezen viselném az ilyet. Olyan, mintha ki akarnák sajátítani az életemnek egy részét.
Egyetlen megoldás, hogy elmondod neki, mi a problémád, és hogy szeretnéd vele megszakítani a kapcsolatot. Idővel meglátjátok, megértette-e, változtat-e vagy sem.
Valahol persze sajnálom őket, a nőt azért, mert nem tudja, mi a család, próbál magának kialakítani egyet, a gyerek pedig talán nem is érti majd, mi a baj. Ő lesz a vesztese igazán az egésznek.
De ennyire belemászni mások életébe csak akkor szabad, ha erre felhatalmazást kapnak, vagy ti kérnétek őket, hogy nagyinak, mamának szólítsák például anyukádat.
Megemlítheted neki a pótnagymama lehetőségét is: [link]
Első olvasatra én is a kérdezőre haragudtam,hogy lehet ilyen kegyetlen.
De!!!
Amikor ez a kötődés,ragaszkodás ilyen mértékű,vagy kéretlen ott van valami probléma,nem is kicsi!
Azon túl,hogy sajnálom a másik anyukát is,de az ,hogy ő önhatalmúlag "nagymamának" megnevez egy idegen embert...finoman szólva is "beteges".
Többször leírja a kérdező,hogy már megkérték,hogy ennyire ne személyeskedjen,bizalmaskodjon ,ennek ellenére mégis ....azért ott már valami nem stimmel.
Főként úgy,hogy az érintett "nagymama" egyáltalán nem akar újabb "unokát"!!!
Egy megoldás van,hogy meg kell szakitani vele minden kapcsolatot,ha nektek ez kellemetlen és a terhetekre van.
Vagy le kell ülnötök és határozottan,de "bunkón" el kell mondanotok,hogy ezt ti nem akarjátok stb-stb.
Sajnálom is szegényt,de megértelek téged is!
Maximalisan igazat adok Neked! Amit Veled es az Anyukaddal muvel ez a no az egyszeruen pofatlansag. Amit viszont a kisfiaval tesz,arra nem is igazan talalok magyarazatot. Minek felrevezetnt meg hulyesegeket tanitani egy kisgyereknek? Nem dol ossze a vilag, ha neki nincsen igazi nagymamaja. DE attol osszedolhet az o kis vilaga, hogy akirol o azt gondolja hogy nagyi, megse az.. Es ezt a kisgyerek csak a sajat (agyatlan) anyjanak koszonheti. Gratulalok neki..:(
De Ti ezen mit nem ertetek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!