Milyen volt az első nap, mikor hazajöttetek a babával a kórházból, mesélnétek róla?

Apa jött értünk a kórházba, a hazaút felét végigsírta.

Otthon nem várt senki, anyukám másnap jött.

Hármasban akartuk tölteni az első napot, igaz, minket csak 2-3 óra fele engedtek haza. NAgyon sokat sírt, aludni nem igazán akart, ha leraktam sírt, csak az ölemben vígasztalódott kicsit.Késő este sikerült elaltatni, 11-ig keservesen sírt, tudom férjem és én potyogó könnyekkel néztük a gyereket, hogy miért sírhat.

Én csak azt ismételgettem, hogy nem fogom bírni ezt(a sírást).Éjszaka azért valamennyit aludtunk, tudom iszonyú fáradt akkor az ember, és ha csend volt, azonnal elaludtunk. Másnap vártuk a védőnőt is, aki kicsit megnyugtatott bennünket. A baba bizonyára érezte a bizonytalanságot rajtunk, neki is minden szokatlan volt. De napról-napra könnyebb lett. NEm az a rózsaszín leányálom az eleje, erre jó lett volna felkészülni, de belejön az ember és egyre jobb lesz:)

Elsőnél fáradt voltam, majd kidurrantak a melleim a sok tejtől, fájtak is, nem bírtam elviselni rajtuk még a pólót, melltartót sem, nagyon rossz volt a közérzetem. Feszült voltam, hogy oké, hazaértünk, és akkor most hogyan tovább!?.. Több hétig eltartott, mire helyrerázódott a testem, nagyon sokat sírtam, pedig boldog házasságba született a kislányunk, semmi okom nem volt szomorkodni.

Másodiknál majd kiugrottam a bőrömből, hogy végre a 2 éves lánykámmal lehetek megint, nagyon hiányzott a kórházi napok alatt. Jöttek át apósomék látogatóba, úgyhogy felmostam, felporszívóztam, mint aki nem is szült 3 napja. Összehasonlíthatatlanul könnyebb volt minden, mint az elsőnél. Lehet, hogy mert csak 2 év telt el a két szülés között, és emlékezett a szervezetem. Mindenesetre nagyon boldog voltam, hogy újra otthon vagyok, megvan a második baba is, nem kell többet szülnöm, sem arra várnom, hogy mikor és hogy fog beindulni... :-)

Reggel hajnaló 5 től óáááááááááááááááááááááááááááááá

Ez ment egész nap

Este 10 től végre kuss volt.