Bölcsi ellen vagy, vagy mellette?

Szia!

Hát az előbbiek alapján biztos lepontoztok, de azért leírom amit gondolok. Ha tehetném én bizony itthon maradnék vele! A harmadik évben is sok csodálatos dolog történik a picikkel (első rajzok, közös játék, jó kis dumák, és ahogy fejlődik stb), ennek egy része bizony a bölcsis gondózónak jut nem anyunak és apunak. Én nagyon szeretnék minél több időt a lányommal tölteni. Utána ahogy telnek az évek, bekerül ő is a "mókuskerékbe" és egyre kevesebbet látom. Gondolj bele, jön az ovi, utána az iskola. Innen már minimum 8 órát nem töltünk a gyerekeinkel. Ez az első pár év amit igazán együtt tölthetünk, anya és gyermeke.

Ne értsetek félre, nem vagyok bölcsi ellenes (a lányom menni fog 2 évesen), de szerintem azért ez nem minden gyereknek fenékig tejfel! Egy gondozónéni több kicsire vigyáz, értelem szerűen nem jut egy gyereknek annyi figyelem (szeretet, ha kell tutujgatás, peluscsere)mint otthon a családban.

Szerintem gyerek társaság a játszótéren is van, vagy hétvégén a játszóházban, ismerősöknél. Így is lehet alkalmat találni minimum háromszor hetente hogy gyerekek közé mennyetek.

Bárcsak megtehetném hogy itthon maradok a kicsimmel, a gondolata sem merülne fel a bölcsinek bennem!

Ne hagyd ki te sem ezt az egy évet, hiszen olyan fantasztikus dolog nézni és megélni együtt ahogy fejlődik!

Én inkább ellene vagyok.

Ha megtehetném, 3 éves koráig itthon lennék Vele!

Sokkal nagyobb szüksége van az anyukára, mint a gyerektársaságra! Ők még nem tudnak együtt játszani nagyon, ez az oviban középsős, van akinél csak nagycsoportos korában alakul ki.

Ha megfigyelitek az ilyen korú kicsiket, leköti őket a nyüzsgés egy ideig, de ha választhatnának, az otthont választanák.

3 éves koráig annyi csodálatos dolog történik velük, ami később már nem pótolható be...

Nagyon sokan csak 3 éves koruk körül kezdenek el összefüggően beszélni, hónapok esnek ki az életedből úgy, hogy nem is tudod, hogy telt el a manócskád napja...