Panelban lakó kisgyerekes anyukák! Tudnátok segíteni?

Szintén családi házban nőttem fel, nagy kerttel, és most 60 m2-en élünk. Van egy nappali, felnőtt háló, és egy pici gyerekszoba, ahol a 16 hónapos lányom alszik. 1-2 héten belül megszületik a kisöccse, aki a mi hálónkba kerül először, majd tervezzük, hogy a gyerekek megkapják a mi hálónkat, ami "koedukált" lesz, de tini korukra ez már nem lesz megoldás, nem akarom, hogy gondot okozzon, ha osztálytárs/osztálytársnő, barát/barátnő jön. Másrészt a mi leendő felnőtt hálónkba az ágyunk sem nagyon fog beférni...

Van teraszunk, ami nyáron dugig van virággal, mert imádok ültetni, és veteményeznék is, ha lenne hová. (Bár a gyerektéma miatt most nem sok időm volt/lesz)

A nappalit és a szobák berendezését folyamatosan változtatom (csak bútortologatás), próbálok minél több helyet létrehozni. Szóval nem férünk el mi sem rendesen, de a hitel miatt vagy 9-10 évig lehetőség sincs elmenni... Szer

Kertes házban nőttem fel, most egy 54 nm-es panelban lakunk, a felosztás pont olyan, mint nálatok. Nálunk a gyerekeknek van külön szobájuk. A nappaliból leválasztottunk magunknak egy kis hálót. Most várjuk a harmadik babát, így a nagyobb lányok összeköltöznek a nagyobb gyerekszobába, a kicsi pedig a pici szobába megy. Már nagyon várják.

Az egyetlen, ami kicsit gáz, hogy az alsó szomszéd rendszeresen felkopog, mivel ahogy nőnek a gyerekek egyre zajosabbak. Mondjuk neki meg alacsony az ingerküszöbe, mert azért is kopog, ha nevetnek egy helyben ülve.

Összességében nem szenvedünk a helyhiánytól, de 5 éven belül csaláni házba szeretnénk költözni.

Én 100 nm-en, zöldövezeti lakásban nőttem fel, majd kertes, szintén nagy családi házban éltem. Megismertem a férjemet, akivel 50 nm-es panelban élünk. Én szeretem, gyönyörű parkosított rész, játszóterek, 10 perces sétára erdő, bevásárlási lehetőség. 3 kertes házas rokon 5-15, ill 20 percre lakik tőlünk (igaz, kocsival, de ez nem probléma).

Én szeretek itt lakni, jó gyorsan ki lehet takarítani a lakást, szépen rendet lehet tartani. Most várjuk az első babánkat, vele biztos, hogy simán elférünk.

Férjem a nővérével ebben a lakásban nőttek fel, az ő szüleik a nappaliban aludtak, így mindkét gyereknek külön szobája volt. Egyelőre nem tudjuk, hogy mikor-hogy lesz második gyerekünk, szóval nehéz megmondanom, hogy akkor hogyan fogunk élni. Leginkább anyagi kérdés ez. Ha megtehetjük majd, megyünk nagyobb házba, lakásba. Amennyiben egyneműek a gyerekek, simán tenném őket egy szobába. Nekem - mostani elgondolásom szerint - az nem opció, hogy a nappaliban legyen a hálónk a férjemmel. Szeretném, ha mindig lenne szeparált hálónk. De azért még jó néhány évig nem kell ilyesmin törnöm a fejemet :)

Én egy két szobás lakásban nőttem fel az öcsémmel. Nekünk szerencsére közvetlenül a ház mellett volt egy játszótér, és a nagyszüleink kertes házban laktak. Úgyhogy játszani volt helyünk. Mikor már nagyok voltunk akkor nagyon hiányzott a külön szoba!

Most is lakásban lakunk a férjemmel és a kislányunkkal, de itt már szerencsére van három szobánk. Én is nagyon ragaszkodok a hálónkhoz, úgyhogy ha majd jön a kistesó és fiú lesz, akkor majd lépnünk kell és másik házat keresni. És itt sajnos nagyon messze van játszótér, az nagyon hiányzik.

Szóval szerintem míg csak egy gyerek van, addig kényelmesen elfértek a lakásban. A kert az más téma, azt majd te látod meg, hogy mennyire hiányzik. Esetleg majd keressetek másik lakást egy játszótér közelében, vagy ahol több a zöld.