Szerintetek hogyan lehet elrontani a gyereknevelést?
Teszem azt adott egy pár akik szeretik egymást minden szépen működik, születik egy közös gyerekük. (vagy kettő-lényegtelen) A gyerekből ahogyan kell kamasz lesz, közben valahogyan kicsúszik a szülők kezéből.. /pl. sokat bulizik, iszik, keveset beszél a szülőkkel, tanulásban sincs a toppon, egy idő után befelé forduló lesz, haverok se nagyon vannak/ Akik erről mit sem sejtenek, otthon nincsenek különösebb veszekedések, balhék, úgy mindenki meg van mindenkivel..
Hol van a fordulópont? Valahol még talán nagyon gyerekkorban ami után szépen végigvezethető a fiatalkoron is. Hogyan alakulhat ki hasonló helyzet? A szülő-gyerek közötti bizalom és a jó kapcsolat hiánya?
első jól mondja.
Én Csernust olvasva jöttem rá h a szüleim hol rontottak el pár dolgot ami miatt olyan lettem amilyen.
Szerintem olvass te is tőle 1-2 könyvet.
Szerintem a túlzásokkal.
Se a túlzott szigor nem jó, se a túlzott szabadon eresztés.
Következetlenséggel és túl laza (mindent megengedő) vagy túl szigorú (betarthatatlan mennyiségű és keménységű szabály) neveléssel, illetve kevés minőségi idővel.
A következetlenség ezek közül a legrosszabb, hiszen a nevelés tulajdonképpen példamutatás, gyakorlatilag automatikusan történik. Ha a szülő A-t mond, de B-t cselekszik, a saját hitelességét dönti romba.
Az se túl jó, ha ugyanazért egyszer le van szidva a gyerek, másik alkalommal pedig nincs következménye a tettének, neadjisten meg is dicsérik érte.
Ráérnek.
Én azt figyeltem meg, hogy aki normális családban él, tehát nem csonkában (mert a legtöbbnek ez a baja egyébként), ott azok a gyerekek kanászodnak el, akik ráérnek. Nem járnak közösségbe. Pedig egy csomó minden van. Mehet szakkörökre, sportolni, táncolni, úszni, bárhová. És máris nincs annyi ideje arra,hogy igyon és rossz társaságba keveredjen.
Meg egyébként is ezek a dolgok adnak egyfajta kultúrát az embernek. Én zeneiskolába jártam például.
ma 12:42
Igen én is így érzem. Az a bizonyos arany középút a lényeg talán. A szülő úgymond együtt képes felnőni a gyerekkel, tehát nem mindig mindenáron az ő "begyepesedett" szokásait akarja a gyerekbe belenevelni, tudja hol a határ mit tehet meg a gyerek és mit nem.
Szerintem is meg kell találni azt a bizonyos arany középutat. A gyereknek szüksége van arra, hogy erős kézzel bánjanak vele, ugyanakkor nem szabad teljesen lekorlátozni őt. Muszáj vele beszélgetni is, mert neki is jól esik. Nem feltétlenül azt kell várni elsőre, hogy mindent elmondjon neked, csak a napi dolgokat megbeszélni. Fontos a kölcsönös bizalom, illetve a tisztelet.
Régebben én is ilyen voltam, hogy nem beszéltem apámmal, inkább elmentem itthonról, vagy elvonultam a szobámba. Nagyon rossz volt a kapcsolatunk, pedig világ életemben nagyon apás voltam és nagyon szerettem őt. Tanulni se tanultam és igencsak gyakran eljártam inni. Azóta sok minden megváltozott, minden nap legalább 1 órát beszélgetünk apával, sokkal több dolgot osztunk meg egymással, sokkal jobban tanulok, mint régebben és jóval kevesebbet járok el bulizni. Engem apa erős kézzel nevel, de mégis engedékeny. Megbízik bennem, én pedig tisztelem annyira, hogy nem játszom el a bizalmát újra. Szerintem aránylag jó a kapcsolatunk. Remélem tudtam valamit segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!