Szakítás előtt tudtam meg pár nappal, hogy terhes vagyok. Nem mondtam neki, baj? Mi tévő legyek ezután?

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat. Természetesen nem kérek gyerektartást sem, noha nettó 300.000 Ft-os keresete után szép kis összeget kaphatnék... A saját nevemre szeretném venni és ha a gyerek felnő, nem titkolom, ha érdeklődik, elárulom ki az apja, elmagyarázom neki a helyzetet és biztos vagyok benne, hogy megérti. Amúgy pedig nekem is az a véleményem, hogyha valamit nem ismerünk, az nem tud hiányozni, ha nincs apa az életében, akkor nem is tudja, milyen az.

Azért nem gondolom, hogy meg kellene mondanom, mert erőszakos hajlamú kissé a pasi, noha ténylegesen sosem bántott, de rengetegszer mondott rá utaló jeleket, mi lesz ha én ezt meg azt és ha egyszer lesz egy közös gyerekünk, az ezt meg azt fog csinálni... Mondott már olyat is, hogyha véletlenül teherbe esnék, azt el lehet intézni egy lépcsőn való lelökéssel... Meg mondott csúnyábbakat is, de mivel ténylegesen sosem bántott, ezért nem tudom, mennyire kell komolyan venni. Erről az oldaláról tényleg nem tudtam megismerni. De szerintem jobb félni, mint megijedni.

Másik ok, hogy próbáltuk együtt, odaköltöztem hozzá, de nagyon rosszul éreztem az ő városában magam, míg ő az enyémben jól érezte magát (itt ismerkedtünk meg), de már semmi pénzért nem költözne vissza. Ráadásul munkahelyet sem találna olyan jót, mint ami most van neki, és éppen ezért nem szeretném elmondani, mert lehet ekkor tennék tönkre két életet: a gyereket állandóan két távoli város között ráncigálnánk, vagy szenvedne a munkahely miatt.

Védekeztünk, de ezek szerint hibáztunk egy helyen... De nagyon örülök neki, rég óta vágyok rá, eszemben sincs elvetetni. Gondoltam, hogy majd letagadom, hogy ő az apja, de ezt csak egy ideig lehet, DNS vizsgálattal úgy is kiderülne. De ez sem biztos, hogy jó, még a végén bepöccen, hogy megcsaltam, mikor még vele voltam (mert számolni azért még tud).

Gyenge nő vagyok érzelmi szempontból, és sok szép mondata volt meg pillanatunk, ha ezekre gondolok elmondanám, hátha egy család lehetnénk, de ha meg azokra gondolok, miket mond bántalmazásra utalva és nem tudom, mennyire vegyem komolyan, de már az is szomorú, hogy ilyen eszébe jut és ki is mondja, ebben az esetben megtartanám magamnak. Nem tudom mi lenne a helyes döntés.