Szomszédaitok mennyire tolerálják a gyereksírást éjszaka?

Mellettünk egy egyetemista pár lakott jó ideig. Amíg nem volt gyerekünk, nem érdekeltek a hajnalig tartó bulik. Annyit kértünk, hogyha lehet, akkor ne üvöltsön a zene hajnali 1 után. Tehát mérsékeljék magukat. Ezt be is tartották.

Vizsgaidőszak alatt sosem volt buli, de előtte-utána heti 2-3 alkalom megvolt.

Hét közbe 2 volt általában és hétvégén (szombat) 1. Vasárnap és hétfőn sosem tartottak. Ne kérdezzétek miért.. talán együtt éreztek velünk.

Mivel albiba laktak, a tulaj folyamatosan kérdezte tőlünk és másik szomszédtól is, hogy hogy bírjuk? Mert, ha lett volna panasz, akkor kirakja őket.

A másik szomszéd egy idős pár volt, akiknek a TV-je 50-es hangerőn szólt mindig. Szóval .. őket nem igazán érdekelte a buli, mert nem érzékeltek belőle semmit.

Aztán terhes lettem, lassan észrevették a változásokat. Kicsit csendesebb éjszakáink voltak. :))

Megszületett a lányunk, de utána is voltak bulik. Aztán eljött megint a vizsgaidőszak. Azt hiszem az egyik leányzó a diplomavédésre tanult.

A lányunk beteg lett sajnos és mivel nyár közeledett, jó idő volt, így az ablakok nyitva voltak. Ehhez még hozzájött a dackorszak is.

Dupla sírás-ordítás-földhöz vágás.. A lányunkat nem zavarta, hogy bent a lakásban vagy a kertben teszi ezt meg.

Egyik este, kb. fél 10 lehetett a lányom hihetetlen ordításba kezdett, nem bírt aludni és magas láza volt. Egyből vittem a fürdőbe és hűtő fürdőztettem. A férjem telefonon hívta az ügyeletet, közben pedig csengettek.

Átjött az egyik leányzó, hogy ők fontos vizsgára tanulnak és így nem lehet. Szóval hallgattassuk el a gyereket.

Amit a férjem mondott neki, azt nem rakta zsebre. Üvöltözött vele, már a többi szomszéd is kijött a zajra. Eközben megérkezett az ügyeletes orvos által küldött mentő (nem tudott kijönni, de küldött egy mentőt, hogy bevigyenek vele és az úton ellássák a lányunkat).

A lány arca hirtelen elsápadt, szörnyen elszégyellte magát és alig győzött bocsánatot kérni a férjemtől. Én pedig rohantam törülközőbe csavart lányommal a kezembe a mentőhöz.

1 hét múlva kipakoltak a házból, elköltöztek, mert a tulajdonos felmondta a bérleti szerződést. Ő sem győzött tőlünk bocsánatot kérni. Azóta mi is elköltöztünk, panelba. Itt senkit sem zavar, ha a lányunk esetleg sír. Vagy a kistestvére próbálgatja a hangját. Én is tűrök, ők is tűrnek.

az alattunk lakó délután 4 körül zörög a radiátoron, mert a fiam kisautókat tologat a parkettán..

Én meg visszazörgetek olyankor neki. Ne már ne autózzon a gyerek délután! Egyszer kaptunk tőle egy okos tanácsot, hogy ültessük le rajzolni a fiamat :) mert az csendes. De amikor ők fúrnak szenteste meg újév napján, az nem számít persze!!