Alázták meg már gyereked? Vagy ki van téve valami lelki terrornak? (15 éves múltam, és a sebek nagyon lassan forrnak össze, ezt már megtapasztaltam)
Sziasztok!
Leginkább ez a kis részlet az életemből azért is lenne,hogy kiírjam magamból, másrészt,hogy biztosak legyenek benn az anyukák,hogy ha most ki van a gyerekük valamiféle terrornak téve,akkor ezeket sokáig hordozni fogja.
Általános iskola első osztályától egész negyedikig bántottak lelkileg.
Osztályfőnököm, folyton piszkált, beszólogatott, leigénytelenezett,élvezte ha rajtam röhögött az osztály.
Tehetetlen voltam, mivel anyukám is hiába beszélt vele, ment a tagadás, és hát, az igazgató sem hisz egy kisp-csnek végülis...(egyébként lány vagyok.)
Ha valamiből kimagaslóan teljesítettem nem írta be a jegyet, mert rá mutatott a padtársamra,hogy róla másoltad, erre persze az osztályba is én lettem a csaló kis mocsok. Másik padtársam (ő egy fiú volt) folyton lelöködött a székről (úgy,hogy földre estem), pedig alig voltunk igazából harmadik-negyedik osztályosok. SOHA nem volt egy barátom sem, akivel jól érezhettem magam, folyton röhögtek rajtam, és megaláztak, minden óra előtt rettegtem, már nem emlékszem otthon mi volt, de gondolom kihatott.
Mostanában barátnőim kezdtek arról beszélni,hogy jó lenne vissza menni általános iskolába, erre mindig rám tör az a torokszorító érzés, hogy mégegyszer elszenvedni mindent, nem akarok. Mindent, csak azt nem.
Szerencsére ötödikre átkerültünk, és az egész osztály befogadott, mindig én voltam az aki soha nem volt bűnbak, soha nem bántott senki, volt,hogy verekedtek mások, de én sosem voltam célpont. Fordult a kocka egy kicsit, és akkor kezdtem kitörni/most már 15 éves középsulisként valószínűleg fejbe rúgnám élből a tanárt ha velem bunkóskodna,és flegmázna, de szerencsére nincs így egyenlőre. Lett 2 legjobb barátnőm, és mostani osztályom sem szekál, nem bánt.
Ha elolvastad köszi, ha nem akkor csak jó volt kiírni magamból, igazából ez csak egy felhívás volt, hogy hiába volt 5-6 éve az emlékek megvannak.
Ötödiktől teljesen új osztályba mentem, és jött velem pár akkori g*nyó (bocsi), akik folyton piszkáltak akkor is miután átkerültünk, és előtte is.
Most ebből a pár'genyóból' 2 a legjobb barátnőm lett:D
válasza:
válasza: válasza:Szia!
Hidd el, hogy ez is a hasznodra fog válni. Engem is sokat piszkáltak 1-4.-ig, de "csak" szóban, emlékszem a mai napig is rá, pedig elmúltam már 30 éves. Határozott felnőtt lettem, aki kiáll magáért és másokért is, ha úgy érzi, igazságtalanul bánnak valakivel. Aki már felnőttként ismert meg, meglepődik, amikor mondom, hogy milyen szar volt, mert azt hiszik, gyereknek is ilyen voltam, pedig sajnos nem.
Szülőkét nagyon bízom benne, hogy a most 2,5 éves kislányom határozott lesz és neki nem kell azt átélnie, amit nekem:-(.
Köszönöm!
Igen, szerencsére talán egy kicsit határozottabb leszek:).
válasza:Hát ez nagyon szomorú, főleg azért, mert nagyrészt magamról olvastam :( ugyanígy bántak velem is. Vidékről jártam be suliba, mert szüleim úgy gondolták a helyi általános iskola nem elég megfelelő, ezért az egyik legjobba mentem. Hát persze mivel falusi vagyok és a legtöbb városi kisgyerek nem tudta mi az, ezért egy utolsó kis paraszt voltam, anyukám biztos c*gány és hasonlók. Soha nem akarnék azokkal a kis mocskokkal újra találkozni. És nem is gondolnám, hogy bármennyire is megváltoztak volna, mert egyikkel másikkal együtt jártam gimnáziumba és még utolsó évben, amikor elvileg 18-19 évesek, még akkor is felhozták némelyik sérelmet és nevettek rajtam. Viszont ez arra tanított meg, hogy 2x annyit küzdjek, mint bárki más. Mindig odatettem magam mindenhol, hogy előrébb legyek, mint ők bármiről is legyen szó.
Minden osztályban kiszúrnak valakit, akin levezetik a feszültségüket. Szomorú, hogy a tanár nem tesz ez ellen semmit, elég nagy szégyen ez egy pedagógus számára! Az én volt tanárom is inkább csak adta alájuk a lovat, elég szemét kis nőci volt. De igyekszem elfelejteni, nem rá gondolni. Hanem arra koncentrálni, hogy a mostani életem, amiért vérrel küzdöttem sokkalta jobb, mint amit azok valaha el tudtak képzelni, mert legtöbbjük semmire sem vitte. Egyik-másik 31 évesen egyedül a szüleivel él munka nélkül, végzettség nélkül. Ez sokkal nagyobb szégyen, mint az, hogy én falun laktam, úgy gondolom :)
válasza:Szegény :( Mindig rosszul érint, ha ilyeneket olvasok. Szerencsére már sokkal jobb neked, és az is igaz, hogy az llyen ember kétszer annyira tud küzdeni, mint mások.
Az érdekes, hogy két olyan lány lett a legjobb barátnőd, akik régebben bántottak. Biztos megváltoztak (jobb irányba), és rájöttek, mekkora súlya volt az akkori viselkedésüknek.
Köszönöm utolsó.
Meg hát minket összehozott a kedvenc bandánk is.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!