Hogy jött az első babátok? Megvártátok míg teljes anyagi biztonságban vagytok, vagy nem? Hogy alakultak a dolgok utána? Most máshogy csinálnátok?

A mai világban nincs teljes anyagi biztonság az átlagembernek.Mi vettünk egy házat(a fele hitel),elkezdtük teljesen felújjítani,rá 1 évre(okt.-ben) úgy dontöttünk,hogy abbahagyom a tabit(+1 hónapot várunk,hogy ürüljön a szervezetemből).Mivel sok mindenkinek (sajnos)nehezen jön össze a baba,mi fél évet "számoltunk",hogy addig tegyük fel nem sikerül,tehát legalább 1.5 év mire megszületik és akkor a felújjítás nagy részét befejezzük.Nem így lett,februárban már nem jött meg :-)Úgyhogy itt vagyunk egy félig felújjított házban(komplett burkolás hiányzik,a kert romokban ),de együtt vagyunk és lassan haladunk előre.Természetesen normális(bejelentett) állásom volt,tehát jár minden,ez fontos volt.Azért így is hónapról hónapra élünk, max.gyedet kapok és spórolok,amin lehet.Ja,még 1 autóhitelünk is van.Nagyon várom már ,hogy mehessek dolgozni,nagy a kiesés.Azt tudom,hogy oda nem vesznek vissza valószínű dolgozni,ahonnan eljöttem,de biztos találok munkát,optimista vagyok normál kereteken belül, nem vagyok válogatós munka szempontból.Megyek angolt tanulni,hogy nagyobb lehetőségem legyen munka szempontból

Nehéz,de nem csinálnék máshogy semmit,30 éves vagyok 4 éve vagyunk együtt,hova vártam volna még az első gyerekre.

Mikor tavaly ősszel teherbe estem, jól ment a dolgunk, volt pénzünk, tudtunk nyaralni. Bár a háznak csak a fele volt kész, reméltük, hogy ilyen anyagi helyzet mellett hamar befejezzük. 5 éves házasok voltunk (a páromnak csak annyi volt a kikötése, hogy ennyit várjunk az esküvő után). Mikor azt a babát elvetéltem, már javában itt volt a gazdasági válság, az újonnan vásárolt autót nem volt, miből forgalomba iratni, a házfelújítás leállt, megélni is alig volt, miből. De annyira rátettük magunkat a babavállalásra, hogy nem tántorított el minket a helyzet, a vetélés után 4 hónappal ismét teherbe estem, akartuk a babát, nemcsak becsúszott.

Most csak annyi a vágyam, hogy mire a babszi januárban megérkezik, sikerüljön új kályhát rakatni, tudjunk venni egy mosógépet és egy tévét. Nem éredekel, hogy nincs kész a fürdőszoba, az sem érdekel, hogy az emeleti két szobát idén még nem tudjuk lakhatóvá tenni. Gürizünk mindenért, még különmunkát is vállaltam, hogy legyen miből megvenni a babakelengyét, a párom dolgozik, hogy a kötelező fizetnivalókat (kocsi, lakásrészlet, számlák) törleszteni tudjuk, de mindennapi imádkozunk, nehogy a babával valami történjen, és jobban várjuk mindennél.

Ha elkeserít a helyzet, mindig azzal vigasztaltam magam, hogy más baba is született már egyszerű körülmények közé, és mégis megvagyunk.

utolsó vagyok

Azért az fontos volt, hogy legyen saját házunk, saját kocsink és dolgozzunk a baba előtt.

18 hetes pocis

A saját ház, anyagi biztonság nálunk álom. Tavaly áprilisban sikerült kijutnunk Hollandiába. Nem tagadom, jól kerestünk mindketten. Spóroltunk, gyűjtögettünk, tudtuk, hogy nem bírjuk sokáig, mert a hét minden napján dolgoztunk. Gyereket nem terveztük még egyenlőre. Először decemberben sikerült hazajutnunk és jól sikerült a vakáció. Már 3-an repültünk vissza :), persze akkor még ezt nem tudtuk. Januárban derült ki, hogy babánk lesz és nem volt kétséges, hogy megtartjuk. Lesz ami lesz alapon. Végül március végén hazajöttünk végleg. Amit összegyűjtöttünk pénzt arra volt elég, hogy a hitelünket lerendeztük és hogy el tudjunk valamerre indulni. Nehéz volt, anyukámnál laktunk több mint 1 hónapot, majd albérlet. Időközben a férjem talált munkát én persze terhesen nem. Most ott járunk, hogy az önkormányzattól bérlünk egy 30 négyzetméteres lakást ( 5 évre kaptuk meg), amit még a megspórolt pénzünkből be tudtunk rendezni és a kisbabánknak is megtudtunk mindent venni. De a pénzünk sajna véges és már látjuk is a végét. :) Most minden ok, de én csak alanyi jogon fogom kapni a gyest, ami ha jól tudom 28 ezer körül van. De nem bántam meg semmit, sőt a hollandiai melót is a sorsnak tudom be, a babuci miatt. Mindennek így kellett lennie. Hogy ezután mi lesz? Az a jövő titka. Mindenre van megoldás. Fő az optimizmus. Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikerült, de úgy éreztem le kell ezt írnom. Én is azon az állásponton vagyok, ha valaki az anyagi biztonságot szeretné először "helyrerakni", nem lesz baba sohasem. Ugyanis a mai világban semmi nem biztos. Egyik nap még van állásod, másnap meg nincs. Muszáj tovább lépni.

37+4 h km