Utolsó hónapban otthon két kicsivel úgy, hogy leülni sem tudok?!

Egy bő hónap múlva szülök, már most 2800 gr-ra becsülik a baba súlyát, éjszaka semmit nem tudok aludni, mert már sehogy sem jó. Nappal meg itthon vagyok a majdnem 3 ill. négy és fél éves fiaimmal. A kicsi sosem volt bölcsis, a nagy meg nem jár oviba, mert immunitásbeli gondja van, mindent elkap és hazahoz, és most, hogy bárányhimlő is van egyre több helyen, nem tanácsolja senki, hogy odavigyem, nem is merem nyilván. De higgyétek el, összeomlás határán vagyok. Nagyszülők vidéken, és rossz egészségi állapotban, apósom csak heti egyszer vagy kétszer ér rá egy-egy órácskára, és mindkét gyerekem fellázadt az ebéd utáni alvás ellen, csak akkor alszanak el, ha ott ülök egy órán át velük a sötét szobában, és 3 percenként rájuk szólok.

Olyan ideges vagyok, hogy remeg a kezem, kapkodom a levegőt. Ma 5 percig ültem, amíg lenyomtam egy szelet pizzát. Hát remek. Másnak is ilyen nehéz? Mit tennétek a helyemben? Du. siet haza az apjuk, de ebben a pici lakásban még csak elvonulni sem lehet, nemhogy aludni. Elmenni meg már nem bírok, egy utcahossznyi sétától is bekeményedek. El vagyok keseredve. Ma is a délelőttöt a padlón töltöttem, ahogy játszottam velük, meg mostam, leszedtem őket a karácsonyfáról, szétválasztottam őket, amikor összevesztek-verekedtek. És megöl a sárga irigység, amikor azt látom, hogy a szomszéd kisgyerekes nőnél meg naponta más jön, hol az anyja, hol az anyósa, aztán a másik nagypapa, no és a takarítónő. Nálunk én vagyok mindez egy személyben. Besokalltam. Ezt a konyhából írom, gondolom, már szétverték a szobát.