Szerintetek ez normális, vagy már megszállott vagyok?
20 éves vagyok, roppantul szeretnék kisbabát, már majdnem fél éve. Persze, nem vagyok párkapcsolatban, de annyira erős az anyai ösztönöm, hogy akár egyedül is belevágnék.
Eddig csak elő-előjött, hogy milyen jó lenne egy picúr, de mára csak ez jár a fejemben.
Mindennek utána jártam már, listákat néztem át, hogy mire lenne szükség, mennyibe kerül, honnan tudnám beszerezni. Tényleg mindent elolvastam, amit találtam, olyan vagyok mint a buzgó kismamák, akik azt se tudják, hogy mihez kapjanak hirtelen. Tudom, hogy mivel jár egy gyermek, jó-rossz oldalát is ismerem, elég közeli rokonkapcsolatokból adódóan.
Célokat tűztem ki magam elé: pl első, a jogsi megszerzése, munka keresés, pénz félretétel, kocsivásárlás, albérlet/saját lakás vásárlás, szervezetem tisztítása, felkészülés a terhességre, állandó partner megtalálása, stb.
Most végeztem a gimiben, de csak januárban kezdem a fősulit. Már van jogsim, munkám, pénzem. Sokat kell gyűjtenem, hogy mindenre teljen, de ha most jönne a baba, mindenem meglenne, arra eleget gyűjtöttem.
Abban reménykedem, hogy találok egy olyan partnert, akinek a család az első, így nem kell sokat várni.
Mikor kimegyek az üzletekbe, a babaosztályra megyek szétnézni, árakat hasonlíttok össze. Már egy listát is készítettem, hogy mit honnan fogok tudni beszerezni.
A boltban már vásároltam 1-2 apróságot is. Textil pelus, vékony pléd, rugik, hálózsák, bodyk...
Összefoglalva, szerintem megszállottan akarok egy kisbabát, és el sem tudom képzelni, hogy mi lesz velem addig, amíg nem lesz. Nem tudom elterelni a figyelmem, ez tartja bennem a lelket! Nem akarok túlzásba esni, szóval nem fogok berendezni egy szobát kisággyal, meg minden babakelengyével, csupán pár apróságot vettem, amitől jobban érzem magam...
Nem szeretném, ha ezért elítélnétek!
Csak szeretném tudni, hogy nem bolondultam meg teljesen...
válasza: válasza: válasza:Nem vagy megszállott, csak nagyon vágysz már szeretetre...és úgy érzed, hogy egy babától maximálisan megkapod. Ez igaz is, de mindkettőtöknek az lenne a jó ha előbb társat találnál és utána alapítanál családot.
Amúgy 19-20 évesen nálam is volt egy ilyen "hullám", de végül csak 35 évesen vállaltam babót. És úgy könnyebb volt, hogy megtaláltam a társam...
De anyának lenni valóban csodálatos!:-)
Egy 2. gyermekét váró anyuka
Köszi a választ.
Már felnőtt vagyok, bár igaz, a szüleimmel élek...
Van munkám, bevételem is. Tanulni fogok a főiskolán, ultrahang diagnoszta akarok lenni. sok időt vesz igénybe, ezért sem akarok várni.
Nem azt mondom, hogy ezzel akarok párt keresni, nem fogok erőltetni semmit sem.
Nem vagyok az a bulizós fajta, pár éve még tetszett a dolog, aztán lecsillapodtam, bár sosem vittem túlzásba.
Tényleg nincs semmi pszichológiai problémám.
Tudom furcsa, de tényleg tisztában vagyok azzal, hogy mivel jár egy kisbaba.
Tudom, hogy az első hetekben, hónapokban akár 2-3 óránként kell kelnem, hogy megszoptathassam, tudom, hogy milyen pelust cserélni, vagy milyen az, amikor hasfájós a baba, és nem lehet vele sok mindent kezdeni, amíg a gázok ki nem jönnek, tudom, hogy folyamatosan figyelni kell, ahogy cseperedik, aztán amikor 6 hós lesz elkezdeni a szilárd tápanyagot, tudom a mit lehet és mit nem, és mikortól listát, mire kell figyelni, mikor már elér dolgokat, ha sétálni, futni kezd, stb...
Keltem már fel babához éjszaka, hogy ellássam...
Magam is tudom, hogy túlzás amit csinálok, de jól esik... Azért dolgozom, hogy a jövendőbeli gyerekemnek gyűjthessek.
Megcsinálom a házimunkákat, főzök, mosok, takarítok, szóval tényleg nem vagyok egy elzüllött kamasz, aki azt se tudja, hogy mit csinál... Természetesen, még rengeteg dologról kell tanulnom, de az a vágy, hogy anya lehessek, nagyon erős...
válasza:Arra azért vigyázz, hogy a párválasztásnál ne az legyen a fő szempont, hogy apát keresel leendő gyermekednek, vagy hogy jó apa lenne-e. Mert ha a pasit nem önmagáért szereted, csak "eszköz" a céljaid eléréséhez, az hosszú távon elég balul is elsülhet. Találhatsz te kedves, jóravaló fiút, akivel belevághatsz a babaprojektbe, de mi lesz később, ha elérted a célod? Elég egy kapcsolathoz, az ami lesz? És ha 10 év múlva jön egy nagy lángolás?
Tudom, nem ez volt a kérdésed lényege, csak továbbgondoltam, hogy a nagy akarásnak nehogy az legyen a vége, hogy valaki "áldozat" lesz.
És bocs, hogy érdemben nem tudok válaszolni a kérdséedre, én 20 évesen azt sem tudtam, léteznek gyerekek körülöttem. 30 évesen szültem, akkor már sokat nézelődtem, olvasgattam a témában.
Megértem, de minden ember máshogy működik...
Nem akarok úgy párt választani, hogy csak apának... Szeretni akarom, azt akarom, hogy viszont szeressen, de lássuk be, hiába imádnám, nem tudnék vele úgy maradni, ha neki szent meggyőződése, hogy nem kell gyerek, vagy nem akar még, majd egyszer...
Nem azt mondom, hogy most azonnal akarjon gyereket, de legyen meg benne a hajlandóság arra, hogy igen is, akar.
válasza: válasza:Ne haragudj de szerintem túlzásba estél! Az hogy már most vásárolsz...
Az szép dolog, hogy ennyire szeretnél, és még azt is hiszem hogy megbirkóznál a rád váró feladatokkal, és biztos sok öröm lenne benne, de ha szülsz, nem dolgozol. A gyes kevesebb összegű. A babára rengeteget kell költeni. A másik, hogy az a baba cseperedik, ha visszamész dolgozni, mindig lesz valaki aki vigyázzon a gyerekre ovi után, vagy ha beteg?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!