Egyedül álló anyukák! Mennyi idő után lett kicsit könnyebb?

Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél.

Az én kisfiam 14 hónapos és már a terhességem közepe óta egyedül vagyok, így nekem volt időm "felkészülni" a dologra. Egész könnyen vettem az "akadályokat", viszont most kezdem érezni az apa hiányát. Rossz érzés, hogy a kisfiam nem is ismeri az apját, sosem látta (nem kíváncsi ránk). Az is kezd nyomasztani, hogy bár az eszemmel tudom, hogy fiatal nőként nem kell "elásnom" magam, nem kell egyedül meghalnom, de én már nem is hiszek a szerelemben sajnos. Még leköti minden időmet a kisfiam, mint férfi nem is hiányzik nekem az apja, sokkal inkább a kisfiam szemszögéből tartom borzasztónak, hogy egyedülálló vagyok.

Kitartást kívánok kérdező, fel a fejjel, idővel könnyebb lesz. KOncentrálj a gyerekedre, szüksége van rád! :)

Szia. Nekem alapból nem volt párkapcsolatom, mondhatni egy egyéjszakás kaland végett született meg a kislányom, de az apukát ismertem korábbról is (régebben együtt voltunk) és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Kislányom most 3 éves. Végig tudtam, hogy mit vállalok, de persze azért voltak dolgok, melyek miatt nagyon rosszul éreztem magam. És nem kell nagy dolgokra gondolni, hanem apróságokra, pl mikor mentem UH-ra, akkor az rossz volt, hogy szinte minden másik kismamát kíséri a párja, vagy édesanyja, nekem egyik sem adatott meg. Egyedül mentem, illetve 2x barátnővel. Szülésre úgy volt, hogy jön az apuka, de hát nem mondhattam a kislányomnak, hogy pontosan azon a napon szülessen, amikor jön az apuka. Előbb megindult a szülés, ott sem volt velem csak barátnőm. Ezek azért úgy bántják az embert és tényleg azért, mert látja, hogy másnak ott fogja a kezét a párja, vagy legalábbis kint várja az eseményeket. Nálam ilyen nem volt. De utána már minden jobb lett, ha hiszed ha nem. Most ha belegondolunk, akkor apuka amúgy se lenne velem 0-24-g hiszen dolgozna, tehát az egyedülálló szülő szerepébe elég hamar belerázódtam. Most 3 éves a kislányom és teljesen boldogan élek. Nem hiányzik semmi, számomra így teljes. Évente többször találkozunk apukával, most karácsonykor is itt volt nálunk, de tegnap haza utazott. Tehát én azt tudom mondani, hogy addig rossz, amíg tudatosul benned, hogy bezzeg másoknak ott a párja, neked nincsen. De ha meglesz a gyerek, akkor úgy is ő lesz a legfontosabb a világon, legalább annyira boldog leszel vele, mint mondjuk a pároddal voltál régen. Legalábbis én ezt érzem, olyan mintha kiegészítene engem a kislányom. Nem tudom máshogy megfogalmazni.

Bocsi a kisregényért :D

Nézd a pozitív oldalát. Függetlennek és szabadnak lenni jó.

- nem szól bele senki nap mint nap a saját otthonodban, hogy hogyan neveld a gyermeked, és senki nem bizonytalanít el azzal, hogy megjegyzi, másképp kéne csinálnod.

- nem kell tekintettel lenned még egy felnőttre a háztartás vezetése során - nincs több ing vasalás, nincs több rossz érzés az elsózott főztöd nyomán, nincs több szennyes zokni az ágy mellett, nincs több vita, hogy hány fokra vegyétek a fűtést, vagy hogy ki vigye le a kutyát.

- senki nem hányja szemre a szennyeskupacot és a mirelit pizzát amikor épp ki vagy készülve. nincs több bűntudat, ha valamit elrontottál,

- sem harag, ha valamit ő ront el. nincs már kiben csalódni a mindennapokban, mert nincs kitől elvárhatnál dolgokat. a magadrautaltság nehezebb ugyan, de a kiszolgáltatottság meg rosszabb. Elfelejtett elmenni a szülőire? Vagy hazafelé jövet nem vett tápszert? Bosszantó, de ha magad intézel mindent az életedben, mások hibáival nem kell számolnod, és ez felszabadító érzés.

- az egyedülálló anyákat ma már nem verik szemmel, sőt, én sokszor kapok elismerő szavakat, de sokszor anélkül is büszke vagyok magamra, amikor felszerelek vagy megjavítok valamit a lakásban, vagy egyedül oldok meg olyan problémákat, amiket amúgy a férjemre bíztam volna

- és nem igaz, hogy olyan nehéz lenne a párkeresés gyerekkel. a férfiak nyitottabbak a gyerekes anyákra, mint azt gondolnánk. persze vannak, akiknél a gyerek kizáró ok, de kevesen.

Amúgy nekem az első 3 hónap volt nehéz, mélyen magam alatt voltam, rengeteget sírtam, aztán elkezdtem bízni magamban, és élvezni a helyzetet. Ma is vannak nehézségek, de azok főleg anyagiak. De idővel e téren is rendbe jön minden. Ha nem ragadsz benne a depiben, minden esélyed megvan a boldogságra! Több is, mint egy rossz házasságban.