Belehalok a magányba. Depresszió, Egyedül csak azzal foglalkozom, hogy szép legyek, ezzel önbizalmat szerezve. Miért nem könnyebb? Ha nehéz, megdolgozok érte, de hogyan?

Olyan magányos vagyok, hogy egész nap csak másokat nézek facebookon és ide írogatok egy csomót. Már az iskola sem érdekel, kutatói szakon vagyok az egyetemen és a magány miatt kialakult depresszióm miatt el is hanyagoltam, mindenből egyeseket szereztem és így vizsgára sem vagyok sok tárgyból bocsátható. Oda a régi tűz belőlem, ami hajtott, a kíváncsiság. Már csak egy darab húsnak érzem magam. Csak a kalóriákat számolom, hogy egy gramm zsír sem legyen rajtam, a körmeim festem, a hajam, azt se tudom melyik divatos új hajfestést válasszam. Egész nap youtubeon nézek videókat, ahogy lányok sminkelik magukat, és mik a trendek. Naponta 1 órát készülök, ha kilépek a házból, mindig csinosan felöltözök, tűsarkú és minden.

Az ilyen "macsó" típusú férfiak megnéznek, a szolídabbak kb rám sem mernek nézni. Úgy érzem, hogy már ez eltaszítja az embereket. Én szeretnék valakit.

Ma 8-kor zh és nem érdekel, azt se tudom mi a témakör. Nem érdekel. Csak az, hogy mit vegyek fel. Felszínes, semmire sem jó, unalmas egy valaki vagyok és a sminkelés és hajvasalás alatt, legalább átolvashatnám az anyagot. De szarok bele mindenbe és csak a k-rva külsőmmel foglalkozom és bőgök, mint egy szamár, mert nincs egy ember sem, akivel érdemben beszélhetnék. Pedig tudom több van bennem, mint az a hülye r-banc, amit sugárzok, mégis úgy viselkedem.