Albérletbe gyermeket vállalók, sikerült azóta saját lakást/házat vennetek?

Nekem van egy 2 és félés egy fél éves gyermekem. Egyenlőre albérletben vagyunk még mindig! :( Pedig annyira vágyunk egy saját lakásra! De egyszerűen nem tudunk félretenni semmi pénzt, hogy legyen alapunk egy hitelhez. Hisz a hitel kb ugyanannyi lenne, mint az albérlet... :S Csak az az alaptőke hiányzik! :(

Én szintén albérletpárti vagyok. A páromnak van lakása (illetve a banké) és most ott lakunk, de bátran állíthatom, hogy dupla annyi kiadással jár és nagyon nem jól érzem magam benne. Sajna nem tudunk kiszállni belőle, chf hiteles. Itt 120ezer a részlet és a rezsi, de ha sok a távfűtés akkor 150ig is felkúszik. 30 év múlva lehetne az övé, de addigra a tripláját fizeti ki egy lakás árának. Utálom ezt az egészet. Sokkal jobb az albi, mert oda és akkor költözöl amikor akarsz! Saját fejjel soha de soha nem vennék saját lakást, kiadó mindig volt és lesz is!

Sajnos nem sikerült, mert nincs önerőnk. És nem is várható mostanában, hogy összejöjjön. Végülis ameddig nem kell költöznünk, én viszonylag elégedett vagyok. Van azért pár nagyon zavaró tényező ami miatt szívesen költöznék egy másik albiba, de maga a költözés gondolata visszatart. Utálok költözni!

Mi nem albérletbe, hanem önkormányzati bérlakásba vállaltuk be a babát. Azóta már kétszer költöztünk: először egy tágasabb bérlakásba, majd a saját kertes házba. Szerintem mindegy, hová vállalod, ennél sokkal fontosabb, hogy elég legyen a fizetésed minden felmerülő költségre. Mi is bevállaltuk a hitelt a ház miatt, igaz, csak 8 év összesen, s nem svájci frank vagy euroalapú, de a mai világban minden hitel rizikó. Inkább a biztonságos albérlet, mint egy fizethetetlen hitel vagy a szülőkkel együtt élés (minden elismerésem azoknak, akik ezt bírják).