Ki a hibás? Van e egyáltalán hibás? (szülő, gyerek)

Húú, nem semmi.. nem igen értem, mit szeretnél kérdezni, de a lényeget, asszem kihámoztam. Mi nem igazán szoktunk veszekedni (15 éves házasok vagyunk), mindig mindent normális hangerővel meg tudunk beszélni. Amikor néha ránkjön a "veszekedhetnék", egy évben egyszer előfordul azért, - akkor azt soha nem a gyerek előtt tesszük.

Sőt! Ha véleménykülönbségünk van (pld. az apja engedne neki valamit és én nem.. ) akkor inkább ráhagyom, csinálja azt, amit az apja mondott, de otthon, kettesben ezt mindig megvitatjuk. Tehát még ezt sem a gyerek előtt, soha!

És azt hiszem, jól csináljuk, mert a gyerekünk különlegesen értelmes, nyugodt, vidám, szóval "látszik" rajta, hogy normális a családi háttere.

És most nem magunkat akartam agyonfényezni, de minden szülőnek így kellene tennie, saját gyermeke érdekében. Ráér majd megtapasztalni később is, hogy a világ egyébként nem ilyen szép kívül, és jó hazamenni a nyugodt biztonságba.

Én úgy értelmezem, hogy a gyerek a két tűz között van. Leegyszerűsítve, ha fúj egy kicsit a szél, az egyik szülő ösztönzi, hogy vegyen sapkát, a másik meg lehurrogja, hogy minek. Aztán most döntse el a gyerek, hogy kire hallgat. Hiszen azt ő is érzi, hogy akinek az "utasítása" után megy, annak lesz igaza. Tehát neki kell dönteni, neki kell igazságot tenni a két fél között. De akkor pedig a másik szülőt bántja meg. És tudja, hogy akkor meg a két fél ugrik össze, tehát valóban miatta megy a vita.

Kérdésedre felelve, nincs hibás, legalábbis a gyereket semmiképp nem hibáztatnám. Legjobb lenne, ha a szülők látó-és hallótávolságon kívül egyeztetnék a nevelési irányelveiket, mert ezzel nemcsak egymást idegesítik, de valóban a gyerek is sérülhet.

Szia!

Hát mi sose veszekedtünk,csak azon,hogy ki mit enged meg és ki mit tilt.Sajnos a párom elég csökönyös és mivel keveset van a gyerekekkel,mindent megenged nekik!Azt gondolja,hogy igy jobban fogják szeretni!De,ez nem igy van!Én mindig mondom nekik,hogy apátok sokat dolizik azért,hogy ezt-azt meg tudjunk vásárolni,ők ezt elfogadják és nem is mondták sose,hogy nem szeretik az apjukat!Hát ezért nem értem,ha én valamire azt mondom,hogy nem szabad,akkor azt miért engedi meg és utána nekem morog,hogy a gyerek igy megy úgy!Nálunk semmiféle bűntudat vagy bármi más ennek ellenére nincsen a gyerekekben.Ezt megszokták,ebben nőttek fel.Mivel én vagyok velük a nap 24órájában,természetesen amit mondok az a szent,az apjuk nevelése pedig adja nekik a szabadságot!Szerintem megvan a természetes egyensúly és semmiféle problémájuk nincsen!Mindkettőnkhöz nagyon ragaszkodnak!Ők nagyon ügyesen kiválasztották az arany középutat!:)