Az ciki, hogy nehezen oldódom fel babás foglalkozásokon?

Miért lenne ciki? A lényeg, hogy mindketten élvezitek! Egyébként: úgy őszintén, te a többiek közül kit figyelsz meg alaposan? Ugye, hogy senkit? Ahogy neked sincs fogalmad arról, hogy egy adott kisgyerek és az anyja pontosan mit csinál, hidd el, a többieknek sincs... Mindneki magával (mármint a saját gyerekével) van ilyenkor elfoglalva, nincs arra kapacitás, hogy mást lessenek.

Amúgy az én fiam meg az ilyen foglalkozáson (míg mindenki más nyugton ül az anyja ölében) az egyetlen, aki kiteper a körböl is, dobálja a cipőket és veri az ajtót :D. Na, EZ szerintem tényleg kirívó, és ciki is. Erre múltkor megkérdezi egy anyuka, jé, mennyit fejlődött a fiam, már feláll? (5 hónapja áll már és lépeget... Erről ennyit, hogy mennyire figyelnek más gyerekére az anyukák, még egy ilyen renitens se tűnik fel :) Pedig azzal az anyukával még jóban is vagyunk)

Ciki, nem ciki, még mindig jobb vagy, mint én, mert számomra annyira rémisztőek voltak ezek a „csiribiri” táncházak és társaik, hogy egyáltalán nem jártunk. :) Sokáig lelkiismeret-furdalásom volt, hogy szegény gyereket megfosztom valami tutitól, mert én ilyen béna vagyok, de aztán rájöttem, hogy ez marhaság, mert ha olyan dolgot csinál az ember, ami neki nem jó, akkor nem hiteles. Úgy értem, ha én kirándulni szeretek vagy olvasni a gyereknek, játszani vele kettesben, akkor azt kell tennem, nem feszengenem valahol, ahol nem érzem jól magam.

Pláne, hogyha a gyerek sincs oda ezekért a dolgokért, ha ő is introvertáltabb típus, akkor aztán tök felesleges szerintem.

(Azt is gondolom, hogy a kicsiknek nincs szükségük ezekre a tömeges programokra, ez inkább az anyukák igénye lehet, hogy kicsit másokkal együtt legyenek – illetve a programszervezőké, hogy lehúzzák a jóhiszemű szülőket.)