Előfordult már valakivel ilyen helyzet más anyukával szemben?

Ma élveztem a "szabadnapom", amit a férjem nyújtott nekem. Nem karácsonyi bevásárlásra indultam, csk simán pénzt költeni.. kicsit a 1,5 év alatti felgyülemlett "stresszemet" levezetni örömforrásba. Gyerek nélkül, egyedül, boldogan.. na ekkor jött a busz.

Hirtelen felébredtem az álmodozásból és láttam, hogy egy anyuka is igyekszik a buszhoz babakocsival.

Mivel nálunk abban amegállóba mindig felszáll vagy leszáll egy babakocsis, így nem ért váratlanul a helyzet.

Persze, mint nagy átlagban, most sem segített neki senki.

Odasiettem én, hogy akkor, mint gyakorló anyuka segítsek neki.

Mosolygott és mondta, hogy elől nyugodtan fogjam meg a babakocsit. Félszemmel láttam, hogy egy 4-5 éves gyermek ül benne.

Furcsának találtam egy percre, de nem volt időm ezzel a ténnyel foglalkozni. Hirtelen valami éles fájdalmat éreztem. Odanéztem a kezemhez és láttam, hogy a gyerek fogai konkrétan kirajzolódtak a kezemen. A tejfogai elbújhatnak a harapása mögött.

Olyan szinten fájt és fáj is. Szép piros, csodásan látszik. Konkrétan az egész fogsora rajtam virít.

Az anyuka egy szót sem szólt, még a jajdulásomra se eszmélt fel. Pedig látta a két szemével, amit a gyermeke művelt. Még fel is sóhajtott. Mikor ránéztem kérdően, hogy: "Hé anyus! Ez mi volt?", arrébb tolta a kocsit, leült és gőgicsélt a gyereknek.

Annyit se mondott, hogy "Köszi" vagy "Kakukk" ...

Csak annyit tudtam kinyögni, hogy "Én köszönöm, hogy segíthettem megharaptatni magam!".

Aztán kérdően nézett rám tovább..