Miért lesz jobb a gyereknek ha van testvére, mi a garancia hogy jóban is lesznek?
Olvasom ezt a sok kell e testvér kérdést és elgondolkozom rajta hogy valójában tényleg a gyereknek fontos hogy legyen testvére, de miért? Mi a valódi indok rá? Mert ez hogy majd ha a szülők nem lesznek legyen mellette valaki, teljesen szituáció függő, 1. lehet a szülők élnek vagy 90 évig de ha "csak" 75-80 ig (ami azért valószínűbb) akkor is a gyerekük már minimum 35-40 éves vagy még több, tehát felnőtt ember, saját családdal, baráti és rokoni kapcsolatokkal, nem hiszem hogy egy szál testvér fogja megmenteni a lelki összeomlástól amit a szülő elveszítése okoz. 2. nem is biztos hogy olyan jó viszonyban lesznek a testvérek hogy érzelmileg valóban számíthatnak egymásra.
Mi a garancia rá hogy jó testvérek lesznek? Hogy támogatják majd egymást? Semmi. Ki ismeri a TUTI receptet amitől JÓ testvérek lesznek? Ismertek olyat ahol a szülők teljesen normálisnak tűnnek a nevelési elveikkel sem lehetett olyan nagy gáz, a gyerekeik mégsem jó tesók? Mert én jópár ilyet ismerek, ahol igazából nem tudni hol "siklott ki" a dolog. Egy kezemen meg tudom számolni hány olyan testvérpárt ismerek ahol VALÓBAN számíthatnak egymásra a felek és nem csak úgy hogy havi 1 szer egymásra telefonálnak felszínes csevegésre.
Nem épp rosszat teszünk e a testvérrel, hiszen onnantól osztoznia kell a nagyobbnak is, a kisebbnek is, amit nagyon sokszor hallani később is hogy rosszul éltek meg a felek, simán lehet hogy azt érzi egyik vagy másik hogy őt kevésbé szerették a szülők vagy akár csak egyik szülő. Érzelmi kapcsolatokat, együtt játszást, együttlétet kis barátokkal is meg tudna oldani már egészen kicsi kortól, a gyerektársasághoz nem kell hogy testvére legyen valakinek.
Mit gondoltok erről, akkor miért is vállalunk több gyereket (aki vállal) mert meggyőződésünk hogy mi majd biztosan jó testvéreket nevelünk belőlük? Vagy mi magunk felnőttek vágyunk még egy kisbabára vagy a meglévő mellé egy kislányra/kisfiúra? És ez lehet inkább vmi ürügy hogy KELL a testvér holott fogalmunk sincs még, hogyan fog elsülni?
Az, hogy jó testvérek lesznek az nevelés kérdése. Miért baj ha osztozni kell, az életben sem mindent kaphat meg?
Ilyen alapon ne lehetne gyereket vállalni sem hisz pont annyi az esélye, hogy én rossz anya leszek minthogy ők rossz testvérek lesznek.
Nem rossz a kérdés, sőt, elgondolkoztató...
Viszont szerintem, minden ember hisz és bízik abban, hogy az életük szépen és jól fog alakulni. Igyekeznek úgy nevelni a gyerekeket, hogy jó testvérek legyenek.. Ami aztán később más ezer okból elromolhat.
Ezen talán azért nem jó annyira gondolkozni, mert hülye példa, de akár itt is megállja a helyét.. minek társat keresni (akár férjet, akár élettársat vagy bármit),hiszen lehet egy év múlva elválunk stb.. Sőt akár egy gyerek is maradhat, de az sem garancia arra, hogy idős korunkban ránk nyitja az ajtót..
Valaki szerintem jó példát látott a családjában, átélte azt hogy milyen a nagy család és ezért vág bele, valaki meg lehet az ellenkezője. LEhet olyan is aki úgy szeretne egy testvérpárt hogy fiú-lány.. hogy esetleg azt is megtapasztalja, hogy milyen lesz oltár elé vinni a lányát, vagy épp együtt izgulni vele mert babát vár.. számos oka lehet annak hogy vki több babát is bevállal és megpróbálja nevelni legjobb tudása szerint.
Én annyit tudok hogy nem volt testvérem...de mindíg is vágytam rá....
anyukám rengetegett dolgozott, és jó lett volna ha van veleki más is otthon nem csak az üres házban lettem volna egész nap.....szóval mi vállaltunk tesót és én azt hiszem hogy a LEHETŐSÉGET MEGADJUK NEKIK HOGY JÓ TESÓK LEGYENEK!
- Nem teszünk különbséget köztük, nincs kedvenc...
Most olyanok mint az ikrek, úgy össze nőttek!!!
Egy ágyban alszanak és nagyon szeretik, ragaszkodnak egymáshoz.....annyira édesek együtt :)
Recept nincs, de a hozzá állásod kicsit negatív....
mi a garancia pl h a gyereked jó gyerek lesz? jó felnőtté válik?
hogy sikereket ér el ?
szóval mait feltettél kérdést a tesóval kapcsolatban minnel kacsolatban meg lehet kérdezni, hogy : MI A GARANCIA HOGY JÓ LESZ ?
nincs garancia, de próbáljuk kihozni a dolgokból a legjobbat és pozitívan hozzá állni a dolgokhoz!!!!
Van realitás abban amit írsz, de ahogy már írták is, a neveléssel sokat lehet azért tenni,hogy jó testvérek legyenek!
Másrészt sokat vesz el egy gyerek önzőségéből, ha van testvére, ha dolgokat meg kell osztania stb. Az osztozás nem rossz. Megtanulja,hogy nem csak ő egyedül létezik, hogy néha le kell mondania dolgokról. Ha megnézzük, a későbbi emberi kapcsolataink is ebből állnak!
És igen, sajnos a tesóval is meghalhat idő előtt, megromolhat a viszony. Ez benne van a pakliban.
De pl. amikor a férjem apukája meghalt, nagyon jó volt,hogy össze tudnak tartani a tesójával. Mert egy a fájdalmuk. Nyilván anyósomnak is fájt, de ő a férjét veszítette el, ami teljesen más érzés. Én is mellette voltam, de mivel nekem még szerencsére élnek a szüleim, nem tudtam 100%-ig a helyébe képzelni magam!
Persze, a legjobb, ha élnek szülők idős korukig.
ÓÓ az én hozzáállásom aztán nem negatív :)) 3 kicsi gyerekem van úgyhogy csak optimistán állhattam ehhez a kérdéshez ha vállaltuk őket :) A kérdésem pusztán filozófiai jellegű vagy ilyen elgondolkozós mert mindig csak azt látom indokként hogy kell a testvér mert milyen jó lesz hogy lesznek egymásnak amikor a szülők már nem élnek és én valahogy ezt tartom kicsit hülye indoknak :)
Egyébként közben a biológiai magyarázatát azt megtaláltam a dolognak hangsúlyoznám hogy EZT NEM NAPJAINKRA értem, de egy szülőpárnak azért volt/lett több gyereke hogy az örökítést mindenképp garantálják hiszen a gének tovább vitele volt a cél és a sok betegség mellett sok gyerek meghalt, tehát ha csak 1-et vállaltak volna akkor nem jó eséllyel elkap vmit, meghal és nem marad senki. Tehát ott még akkor biztos nem voltak ilyen érzelmi megfontolások mögötte meg hogy jó testvérek legyenek majd.
Kőbe vésve szerintem senki és sehol nem fogja megtalálni azt, hogy hogyan kell jó testvéreket nevelni. Hiszen annyi mindentől függ, hogy később jó testvérekké válnak-e.
Neveléssel meg lehet adni az alapot és a lehetőséget, hogy azokká váljanak, és az életben meg alakul.. ki hova kerül, esetleg milyen társaságba, milyen párt választ, milyen temperamentumú stb stb..
Érdekes kérdés :)
Nekem is 3 kicsi gyerekem van. Valahogy magától jött, hogy több gyerekünk lesz, nekem is, férjemnek is több testére van (nekem 2, neki 4 ) valahogy fel se merült, hogy csak egy gyerekünk legyen. Nekünk mind a kettőnknek nagyon jó a viszonya a tesókkal. De szerintem ez nem csak a szülők nevelésén, hanem nagyon sok mindenen múlik, és nem lehet előre látni, hogy milyen lesz később.
Ezért mi nem is azért vállaltunk 3 gyereket, hogy legyen testvér, hanem mert mi, szülők ennyit akartunk. Így azzal se foglalkoztunk sose, hogy hány embertől megkaptuk, hogy minek ennyi gyerek :) (pedig hát a 3 azért nem "sok gyerek" szerintem ). Szóval nálunk ez volt a döntő. És emellett fantasztikus látni, hogy milyen jó testvérek a gyerekek, hogy mennyire szeretik egymást, hogy milyen jó, hogy mindig van kéznél játszótárs... stb.
De valószínűleg ugyanilyen elégedettséget érez az is, aki egyet vállalt, és mondjuk azt látja, hogy a teljes figyelme azé az eggyé, hogy mindent meg tud adni neki stb-stb.
Szerintem akkor jó, ha a szülők döntik el, hogy hány gyerek legyen, és nem engednem mondjuk annak a társadalmi igénynek, hogy mindenképp kell tesó, vagy 2 gyerek az ideális...stb. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek máshogy jó. Semmivel nem rosszabb egy egyedüli gyereknek, és semmivel nem rosszabb egy tesó/kkal felnövőnek sem. És mindegyiknek másért jó :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!