Tényleg annyira nehézzé válik az ember lányának az élete egy baba vállalása esetén? Tényleg le kell mondani a főiskoláról, a normális munkáról? Valóban akkor járok jól, ha most nem tartjuk meg a babánkat?
Mi változott? Megtaláltam azt aki valóban nekem rendeltetett. Egy héttel az ab után ismerkedtünk meg a suliban, vizsgán. Először csak barátkoztunk, jókat beszélgettünk, de nagyon hamar kiderült, ez nem barátság, több. Én kivirultam, mikor találkoztunk, volt kedvem élni újra. (40% vagy kevesebb esélyt jósolt a műtétet végző doki egy újjabb terhességre- párom ezt nem tudta/tudja) És októberre pocaklakónk lett:P
Számára mi vagyunk a fontosak:) Imádja a fiát:)(kezdetben távolról mosolygott rá, nem merte megfogni, de nagyon hamar összeszoktak:D, együtt aludtak el fürdetés után) meg imádta a pocakomat, sunyi módon pocakosodtam szerinte:) Egy percig nem volt kérdés számára 3hónap után sem, hogy mit tegyünk. És nem bánja, hogy igába hajtotta a fejét, hogy vállata mindezt.
Mindenünk megvan, szépen és jól élünk, külön élünk a szülőktől, sajátban. Mert így akartuk/szeretnénk/akarjuk.
Egy nehézség van a gyermekválallásban, a 8kg-s fiam, aki a világot akarja látni, de a lábikók még nem bírják el, így anya cipelheti:D
Gratulálok!!!!Örülök, hogy jól alakultak végül a dolgok!
Sok boldogságot Nektek!
:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!