Volt már gyermekkel kapcsolatos egészségügyi vizsgálat közben negatív élményetek?

kisfiam magára rántott egy 20 kilós tárgyat (le volt csavarozva, de ahogy rácsimpaszkodott megadta magát :(), nem lett szerencsére komoly baja az ijedtségen kívül de mivel dülöngélt utána, berohantam vele a legközelebbi sztk sebészetre.

épp műszakváltás volt, fél órát kellett várnunk arra, hogy elkezdődjön a rendelés, majd a 11. sorszámunk volt.

kérdeztem a nővérkét, hogy itt meg tudják-e vizsgálni, érdemes várnunk vagy vigyem a gyerekkórházba. mondták, hogy persze, alaposan átnézik, lehet meg is röntgenezik mert csúnyán lilult a lába.

azt is megkérdeztem, hogy esetleg nem lehetne-e előre venni mert bár nem szoktam ilyet csinálni de mégiscsak egy türelmetlen, dülöngélő 2 évesről van szó, de persze mondták, hogy nem, ilyenről szó se lehet (mondjuk ezt megértem, csak hát tényleg nehéz 3 óra volt :()

bementünk, elmondtam az orvosnak mi történt, megnyomta a lábát majd megkérdezte, hogy mi a búbánatos francért ide hoztam?

már ezen kiakadtam, mégis minek? mert a gyerekkórház autóval 1 óra, bár több értelme lett volna :)

erre megkérdezte, hogy van autóm? akkor vigyem be a kórházba, neki nem feladata gyerekeket vizsgálgatni felelőtlen szülők miatt.

nagyon jól esett, pont ez hiányzott még nekem akkor :(

másik, szintén sztk, hosszú sor, egy 5 év körüli kisfiú kiszúrta a 2,5 évesemet és elkezdte lökdösni. rászóltam erre mikor nem figyeltem egy marha nagyot lökött a gyerekemen, elesett, neki a radiátornak amitől berezonált az egész épület :)

erre kijött egy nővér és ordenálé módon üvöltött velem, hogy neveljem meg a gyerekemet vagy takarodjak innen ha erre se vagyok képes. én csak mosolyogtam rá, mi mást tehettem volna? :S

Mi elég sokat járunk dokihoz, folyamatos gondozást igényel a gyerekünk bőre, de csak 2 negatív esetet tudok, szerencsére, felhozni.

8 hónapos volt a kisfiam, mikor Szegeden a Gyerekambulanciára 8 órára időpontot kaptunk. Nincs kocsink, elindultunk reggel a 6-os busszal, hogy beérjünk. A portán megkérdeztük, hova kell menni, és elmondtuk, kihez kaptunk időpontot, ő szólt a dokinak. 10-kor kinézett a rendelőből egy asszisztensnő, megkérdezte, mi várunk-e xy doktornőre. Mondtuk, igen, ezzel bement a nő. Közben elkezdődött a rendelés, de minket nem hívtak be. Délután fél1-kor!!! szerintem már megsajnáltak bennünket, hogy ott ülünk (a gyerek közben evett, aludt, körbejárták az udvart az apjával), megint megkérdezte az asszisztens, hogy még mindig xy doktornőre várunk-e?! Mikor mondtuk, hogy még mindig, akkor közölte:- Jó, akkor most már tényleg szólok neki mert a laborban van, a kutatását csinálja, és olyankor nem lehet zavarni. Kiderült, hogy ez a doktornő már ritkán rendel, de mivel, ahol előzőleg voltunk kórházban ismerte azt a dokit, aki az időpontot kérte nekünk, így nem akart nemet mondani, de a kollégájának meg elfelejtett szólni, hogy nézzen rá a gyerekünkre. Mentségére legyen mondva, aztán alaposan átnézte a gyereket!

A másik esetünk egy nem rég végzett, ergo kellően arrogáns kis dokival volt. 1 hete beteg volt a gyerek, herpanginája volt, ami szétterjedt a testén (az atópiája miatt), hiába kapott akármit, semmi nem használt. Este 7-re értünk be a kórházba (tudták, hogy jövünk, a dokink beszélt velük), ez a kis p@cs meg úgy beszélt velünk, mint egy utolsó szemétládával, mintha orvos sose látta volna a gyereket. Azért elképzelhetitek, milyen állapotban voltunk, mikor 4 napja 39,6-nál lejjebb nem lehetett a gyerek lázát vinni, nem evett, alig tudtam a gyógyszert beadni neki, miden nap vinni kellett az orvoshoz, kívül-belül tiszta hólyag volt. Na, mindegy, túl vagyunk rajta, a nővérek 1 hétig azon kuncogtak, hogy megosztottam a dokit. Pedig nem volt nagy osztás, csak mikor mondta, hogy vágni kéne sűrűbben a gyerek körmét, és mondtam, hogy 2 naponta vágom így is, mire ő, hogy akkor naponta kellene és hordjon kesztyűt éjjel-nappal. Na, itt elszakadt a cérna, és mondtam neki, hogy próbálta-e már egy 2 éves körmét úgy levágni 2 naponta, hogy nem 4 nővér fogja le a gyereket, és ha kesztyűben tartom a kezét, akkor mégis hogyan fejlődik a finommotorikus mozgása?! Mire a doki a bajsza alatt:- Fogadjunk, hogy maga tanár, ezt a kioktató stílust nehezen viselem! Mondtam, hogy tényleg tanár vagyok, és én is nehezen viselem!

A doki ránk se nézett többet, hál istennek, mert a máik ügyeletes doktornő egy tündér volt!

Nekem anyósom ilyen "utálatos egészségügyis" nővérke.

A családjával (velem is) rendkívül kedves és figyelmes, végtelenül türelmes és odaadó, de a rendelőben egyszerűen akkor tapló, hogy nem hittem a szememnek mikor először megláttam. Megállás nélkül osztja a betegeket, minden másodiknak úgy beszól, hogy azon csodálkozom, hogy még nem vágta valaki szájon, vagy minimum nem tett rá panaszt. Legutóbb is, mikor voltunk nála vérvételen a kisfiammal, úgy kiosztott egy fiatal nőt, csak mert az hozzá mert szólni, hogy azt hittem elsüllyedek szégyenemben...

Próbáltam neki már mondani, hogy elég csúnyán bánik a betegekkel, de nem értette miről beszélek. No meg nagyon forszírozni sem akartam, nehogy rám is megharagudjon...

Előző vagyok!

Hát persze, hogy fizetésemelést akarunk! Elég bosszantó, hogy amíg mi 6 év egyetem + x (ez is kb. 6) szakmai gyakorlat után feleannyit keresünk, mint a közterület-fenntartás dolgozói? Nap mint nap embereket mentve, gyógyítva. Ja és megjegyzem, semmi bajom a közterületesekkel, és elnézést, ha megsértek valakit, DE: elegem van abból, hogy folyton az orvosokat szidják

Vannak olyan szakmák, ahol a legkevésbé megengedhető, hogy valaki sportot űzzön a bunkóságból.

Az, hogy az egészségügyis keveset keres, nem a betegeken kéne megbosszulni. Főleg nem a kisgyerekeken! Nekünk is baromira elegünk van abból, hogy fizetjük a TB-t, és ahhoz, hogy emberi hangon szóljon hozzánk a legtöbb orvos, még csúsztatni is kell a zsebükbe. Akinek meg nem telik rá, vessen magára.

Attól, hogy valaki 6+x évig tanul, még nem lesz JÓ orvos. Rengeteg a nemtörődöm, félre diagnosztizáló orvos. Minket az egyik körzeti doki (azóta leváltottuk) pl. be akart utalni a László kórházba fertőző hasmenéssel, holott nem volt még csak hígabb széklete sem a kislányomnak. Másik doki megállapította, hogy légcsőhurutja van...

Az orvosoknak fogalmuk sincs milyen kívülállóként bemenni egy egészségügyi intézménybe, és nem csókosnak lenni mindenhol, ahol extra elbánásban részesülnek ők és családtagjaik.

Az egyszerű halandónak sokszor a beszólás jut, hanyag vizsgálat és órákig tartó várakozás.

Ez nem rosszindulat, hanem tapasztalat. És ha valaki rengeteg negatív dolgot tapasztal, nem lesz elnéző, csak mert az orvos 10 évig tanult. Az én gyerekem egészségével ne játsszon senki, csak mert néhány orvos felsőbbrendűnek tartja magát a többieknél embernél.

Egyszer olvastam egy fiatal orvos hölgy blogját, és másról sem rinyált, csak arról, hogy keveset keres. Emellett röhögve ecsetelte, hogy kiknek mit szólt be aznap, mert azok csak suttyó munkások, míg ő az atyaúristen...