Munka és gyerekek - ti hogy kezelitek?

Szia, megdöbbentő, amit írtál és nekem teljesen az jön le belőle, hogy nemcsak, hogy kihasználnak titeket, de zsarolnak is. Én is állami cégnél dolgozom, de ilyen azért nem fordulhatna elő. Gondolom a közvetlen felettesednek is van főnöke, ha minden húr szakad, oda kell fordulni.

Szerintem ma az a legnagyobb baj az emberekben, hogy tele vannak félelemmel, szorongással és még a rosszhoz is inkább ragaszkodnak, csakhogy legyen valami. Szerintem állj a sarkadra és ragaszkodj a 8-tól 4-ig tartó munkaidődhöz, harcold ki a jogaidat, mert te is és a család is meg fogja sínyleni az egészet. Közben meg az a cél, hogy azért dolgozol ilyen rossz munkahelyen, hogy nekik jobb legyen. De ha a melóhely is rossz, és még a családnak is rossz, akkor valamin változtatni kell, bármilyen nehéz is. Amúgy én a helyedben azért elkezdenék nézelődni, hiszen ha van tapasztalatod államigazgatási területen, lehet tárt karokkal várnának egy sokkal emberibb munkahelyre. Bíróságon nem gondolkodtál? Oda szinte mindig van felvétel és általában az érettségin és gépírás tudáson kívül más nem nagyon kell. Nem sok a pénz, viszont kapsz évközben egyéb juttatásokat, étkezési utalványt, na meg a nyugodt és kiszámítható munkakörülmény sem egy hátrány két gyerek mellett. Nyáron és télen is van ítélkezési szünet, pont a legjobbkor.

Szóval én a helyedben anyatigrisként kiállnék az igazamért a családom érdekében, sokszor csak egy embernek kell elkezdenie és aztán csatlakoznának többen is, hiszen ez a hely maximum a munkamániás öreglányoknak jó, másnak nem igazán. Ne hagyd, hogy kihasználjanak és elvegyék az időt a családodtól, mert ebből jól nem jöhetsz ki semmiképp. A gyerekek is megérzik a feszültséget, a férjed is, látják, hogy fáradt vagy, pedig ők biztos nem erre vágynak. Ne legyen egy percig sem bűntudatod, amiért a beteg gyerekedet ápolod, hangoztasd mindig, hogy a család az első, utána jöhet minden más. Úgy ismerjenek meg téged, mint akiről nem lehet az utolsó bőrt is lenyúzni és nem áll be ebbe az őrült munkamániás versenybe. Ezek a nők azért csinálják ezt, mert otthon nincs semmijük, nem várja senki, nekem is van ilyen kolléganőm. Tőlem nézhet rám csúnyán, én mindig mosolygok rajta, mert tudom, hogy sárga az irigységtől, amiért szép családom van. Ha meghallom, hogy dumálnak rólam a hátam mögött, én mindig szemtől szembe rákérdezek, hogy ez mi is volt, úgyhogy szerencsére engem már kihagynak ezekből a játszmákból, mert ilyen téren tartanak tőlem.

Olyanok ezek az emberek, mint a hiénák, amint megérzik valakin, hogy fél, bizonytalan, azonnal átharapják a torkukat, úgyhogy vedd fel a kesztyűt és ne hagyd magad, nyugodtan hivatkozz a munka törvénykönyvére, hivatkozz arra, hogy te mindent megcsinálsz munkaidőben amit csak lehet, ingyen és mások helyett pedig nem fogsz dolgozni, családos ember vagy. Vegyenek fel még alkalmazottat, ha ekkora a káosz, de hülyének ne nézzenek.

Hidd el, ez a legjobb megoldás, a nyílt és egyenes beszéd, mert attól ezek a sunyi dögök mindig megijednek. Ha pedig tényleg akkora trágya a hely, hogy az igazad ellenére is kiakarnak rakni, ne bánkódj egy percig sem, mert ha tovább folytatod ebben a formában, tönkremész te is és a család is. Melyik a nagyobb veszteség?

Akkor válaszd te is a gyenge pontjukat, áradozzál a családról, a szép közös karácsonyról, születésnapokról, hogy el sem tudnád képzelni család nélkül. Mindenkin lehet fogást találni. Amúgy nekem most ment nyugdíjba egy ilyen munkamániás, kötözködő kolléganőm, össze van törve, teljesen maga alatt van, most mindenki azon aggódik, nehogy öngyilkos legyen. Szóval én ilyen "szép" példákat felhoznék, amikor éppen sztorizok, hogy vegyék a lapot. Beszélj akár velük arról, hogy mennyi rosszindulatú és megkeseredett ember van és hogy ez milyen gáz, hidd el, lelkesen bólogatni fognak. Mutass a családról fotót és legyen napi téma a család, ne pedig tabu, ráadásul ha mindezt kedvesen tálalod, enni fogja őket a méreg.

Amúgy visszatérve még arra, hogy írtam, váltani kéne, nem akarok itt okoskodó pszichológusnak tűnni, de azok az emberek találnak mindig kifogást, akik félnek. Ezt kell valahogy levetkőzni és mérlegelni, mi a fontosabb.

Gondold csak el, ha már most elkezdesz keresgélni más állás után és akár megtalálod életed legjobb melóhelyét, ami családbarát is, vagy pedig tovább csinálod ezt az őrületet, amíg mindenki rámegy. Ne félj váltani, mert a mostani melóhelyeden egy percig nem gondolkodnának, hogy neked családod van meg hiteled, ha ki akarnának rúgni. Sokkal magabiztosabbnak kell lenned és hidd el, hogy ezt megérzik, állj ki az igazadért és ne kifogásokat keress, mert ha találsz másik munkahelyet, ami mellett a férjed is tud rendesen dolgozni, már jobban álltok. Ha úgy adódik, pár hónap átmeneti nehézséget meg át kell tudni vészelni, hogy utána egy sokkal jobb életetek legyen.

Mellesleg azon belül az állami szerven belül nem lehet más osztályra átkérni magad? Vagy egy másik intézménybe?