Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Aki megtudta, hogy soha az...

Aki megtudta, hogy soha az életben nem lehet anya, bármennyire is szerette volna, mennyi idő után tudta feldolgozni és újra azt érezni, hogy van értelme az életnek?

Figyelt kérdés
Csak hogy reményt kapjak, hogy egyszer majd lesz jobb is, vagy kicsit elviselhetőbb.
2012. nov. 16. 11:31
 1/9 anonim ***** válasza:

Olyan nincs, hogy valaki soha életében nem lehet anya, mert legutolsó lehetőségként ott van az örökbefogadás. Legalább akkora dolog, ha nem nagyobb így felnevelni egy gyereket, mint ha Te szülted volna.

Megértem mit érzel, mert 6 évig küzdöttünk mi is és nem lehettem bizos abban, hogy valaha lesz saját gyerekünk. Nekem az segített menet közben, hogy eldöntöttük, hogy még pár évet adunk magunknak, de ha nem sikerül örökbefogadunk. Így már úgy tudtam járni a kezelésekre, hogy biztosan tudtam előbb utóbb anya leszek.

Ha Te úgy érzed ez neked nem járható út, akkor nagyon sajnálom, de nem tudok tanácsot adni. Én azt nem tudnám elfogadni, hogy ne legyen gyerekem.

Az már 100%, hogy nektek nem lehet? Mert azért az is elég ritka, hogy semmilyen módon ne lehessen.

Szívből kívánom neked, hogy valamilyen úton tapasztald meg ezt a csodálatos érzést, vagy találj más olyan dolgot, ami értelmet ad az életednek.

2012. nov. 16. 11:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 A kérdező kommentje:

Sajnos 100% hogy nekem nem lehet.

És lehet hogy egyszer majd nekem is megfelelő alternatíva lesz az örökbefogadás, de még annyira friss a seb, hogy nem tudom elképzelni, hogy valaha könnyebb lesz.

Minden esetre köszönöm az együttérzést. Talán kicsit jobb lesz idővel.

2012. nov. 16. 11:51
 3/9 anonim ***** válasza:

Szia!

14 évesen voltam először nőgyógyásznál, mert soha nem menstruáltam és már akkor közölték, hogy a petefészkeim olyanok mintha nem is lennének, ebből adódóan pedig nem lehet gyerekem.

most 19 vagyok és terhes, mindenféle csodamódszer nélkül.

igaz, hogy németországban élek, de találtunk egy remek orvost, akivel idén januárban elkezdtünk egy kezelést. (persze, nagyon sokat segített, hogy a barátom támogatott mindenben. és most olyan mint egy kisfiú, aki annyira várja a baba születését, mint a karácsonyt) augusztusban pedig teherbe estem, úgyhogy semmi nem lehetetlen. egyértelműen feladni nem szabad, reménykedni mindig kell és újabb és újabb véleményeket kikérni. tudom, hogy baromi hosszúnak, lehetetlennek és kibírhatatlannak hangzik a dolog, hogy folyton elmondják a szomorú hírt, de lehet hogy a 100-dik rossz után jönni fog egy jó. remélhetőleg melletted áll a családod és a párod és ők biztosan támogatni fognak mindenben!! (amúgy én, még a kezelés előtt beszélgettem erről a barátom anyukájával. ő pszichológus és nagyon sokat segített)

tudni pontosan, hogy mi miatt nem lehet kisbabád?

sok erőt kívánok neked!!

2012. nov. 16. 11:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:

1-es vagyok.

Ne haragudj, nem akarok sebeket feltépni, vagy vájkálni a magánéletedben, de így névtelenül nem írnád le, hogy miért nem lehet? Mert ha csak nincs olyan óriási nagy baj, hogy mondjuk nincs méhed, vagy petefészked akkor lehet megoldás. Amit én átéltem azok után azt mondom, hogy ha van külföldön olyan megoldás, ami itthon törvénytelen akár azt is meggodolnám (béranya, petesejt donáció stb.)

2012. nov. 16. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 A kérdező kommentje:
Sajnos rátapintottál a lényegre. A méhemet kellett eltávolítani.
2012. nov. 16. 13:04
 6/9 A kérdező kommentje:

Sajnos azt már elfogadtam, hogy nincs esélyem természetes úton anyává válni, és biztosan nagyon tudnék szeretni egy örökbefogadott picit is. De most semmiképp nem szeretném, amíg ilyen rossz állapotban vagyok lelkileg. Vagy amíg azzal a babával akarnám pótolni azt, amim nekem nem lehet.

Remélem idővel könnyebb lesz elviselni a tudatot, hogy a sors így elbánt velem, pedig nem voltam rosszabb senki másnál, akinek megadatott egy gyermek. Nem most történt már, hónapokkal ezelőtt volt a műtét, de semmivel sem érzem magam jobban. Nem tudom mennyi idő kellhet még, hogy feldolgozzam mindazt, ami velem történt.

2012. nov. 16. 13:07
 7/9 anonim ***** válasza:

Az egyik barátnőmék nemrég kapták meg a 2. örökbefogadott babájukat!

Ő elég "korán", 5 év után döntöttek úgy,hogy elég volt a próbálkozásból, az idegbetegségből, amire a végén még a házasságuk is rámehet, inkább örökbefogadtak! Mindkét gyereket két naposan kapták meg. Tökéletesen boldog családot alkotnak. Nem az az anya, aki megszüli. Jobban szeretik ők a gyerekeiket, mint jó pár édes szülő!

Én is vallom,hogy attól még,hogy nem te szülőd, még lehetsz az anyja.

2012. nov. 16. 14:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:

sajnálom, hogy ez történt veled, de próbáld élni tovább az életedet, ne gondolkodj sokat ezen és akkor idővel könnyebb lesz!

és ha már lelkileg készen vagy rá, akkor majd fogadhattok örökbe és szerintem már nem fog fájni, hogy nem te szülted, ha belenézel a picike szemébe!

3dik voltam

2012. nov. 16. 17:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
Hidd el, hogy egy örökbefogadott gyermeket is lehet ugyanúgy szeretni, mint a sajátot. Az enyém 2 évesen került hozzánk, most 6 éves. Szeretetreméltó, kedves, okos. Nekem sem lehetett sajnos, mert a petevezetékem elzáródott, a petefészkeim tele voltak cisztával, a lombik esetleg szóba jöhetett volna (cisztátlanítás után), de nem vállaltam. Jobb így sokkal, nem amortizáltam le az egészségemet a hormonkezeléssel.
2013. jan. 23. 20:24
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!