Most nem tudom minek örüljek?

Szerintem ennyire nem komplikáld túl, ez a feszüültség átragad a gyerkőcre is.

Tesómnál is császár volt az első, a másodiknál ráadásul az utolsó két és fél hónapot kórházban kellett töltenie, de megoldották. (ott két év van a gyerekek között)

De az alvásdolgot meg kéne oldani, mert ha megjelenik majd a pici, akkor nehogy irdatlan féltékenységi jelenetek zajlódjanak majd le.

(otthon már előre készítettük fel a nagyobbat, hogy jön a tesó, sőt, amikor hazajöttek a kórházból, kapott tortát, hogy azt az öccse hozta neki - azóta is imádja az öccsét. persze nem a torta miatt)

Beszéltél már gyerekpszcihológussal az alvás miatt?

Mondjuk simán el tudom képzelni, hogy a te feszültséged rá is átragadt, és ő sem tud rendesen megnyugodni, emiatt rossz alvó.

hm?

Igen, gyerekpszichológus. Nem értem, hogy ez mitől pejoratív dolog részedről. A gyerek nélkül menj el, és kérd ki a tanácsát.

Tesóm is járt anno, mert a nagyobbik gyerek (3 éves) iszonyú hisztis volt egy időben, de ő megnyugtatta, hogy ez (sajnos) normális abban a korban.

Végül is itt is tanácsot kértél nem? (akár simán válaszolhat neked egy gyerekp. is, de te nem tudsz róla) :)

megértem, hogy aggódsz és félsz a kicsid miatt, félsz, hogy mi lesz vele, és hogy fogja bírni nélküled.

csak gondolj bele:

mennyi idő van még addig hátra?

kb 8 hónap

az elmúlt 8 hónapban mennyit változott a babád?

8 hónapja mekkora volt?

...és most?

8 hónapja miket evett?

...és most?

8 hónapja hogyan mozgott?

...és most?

8 hónapja hogyan kommunikált?

...és most?

pillanatról pillanatra változnak.

örülj annak amilyen, örülj annak ami van, és hagyd az aggódást akkorra, amikor annak ideje lesz.

...amikor meg oda érsz akkor meg fogod látni, hogy szépen minden elrendeződik, és kár lett volna az idődet aggódással tölteni

EGyrészt a babád most 13 hós, tehát 22 lesz, mire a kicsi megszületik. Az már kész ember, egy teljesen más ember, mint most. Lehet semmi baj nem lesz vele. (lányom 14 hós, 11 hetes vagyok)

Másrészt tanítsd meg egyedül elalduni a babád, én is ezt tettem 1 évesen. Elegem volt, hogy senki nem aludt a családban, mert lányom végigordította az éjjeleket. Azóta nyugi van, a gyerek is alszik, mi is, így mindneki kipientebb!! Melegen ajánlom!

Másrészt már most szoktasd apához! El kell fogadja az apját is éppúgy, mint téged. És ha soha nem engeded oda (kicsit talán önzőségből is) akkor sosem szoknak össze.

Én is féltem ettől, ezért már most elkezdtem apához szoktatni.

Jött a ciciről leszokás (állapotosságom miatt) és előre féltem. Ehhez képest a 4. nap mikor apától kapta a tejet este és fektette, csöndben, sírás nélkül lefeküdt, sőt azóta apa sokszor megy be éjjel, ha felébred,megsimogatja és már alszik is vissza.

Szóval ettől ne félj, hanem cselekedj!!