Másnál is előszokott jönni az unom a banánt érzés? (elfáradt anyukák)

Én is.

Rettenetesen fáradt vagyok, a kicsi 16 hónapos, de még nem volt olyan hogy ne ébredt volna fel min. 2x.

A férjem holnap itthon lesz, és ma reggel azt mondta hogy Mi lenne ha holnap délig ágyban maradnánk? Én meg kikeltem magamból.(még soha nem kelt fel reggel magától hogy mondjuk megetesse a kicsit, mire ő felkel, én már elvittem a nagyot oviba elláttam a kicsit, és megterítve az asztal neki a reggelihez. Eszik, megy dolgozni, este 9 előtt nem ér haza. Addigra én etetek, fürdetek, altatok)

Elő bizony...

Reggel felkelek, lóhalálában rohanok tápszert gyártani. Odaadom a gyereknek, én addig megiszom a reggeli kávét, , átnézem a postát, ha sz@r napom van elszívok egy cigit. Utána irány vissza, kézmosás. Reklamál a kicsi, rohanás be. Ágyból ki, tisztába tevés, átöltöztetés, játszás, milliószor elmondom, hogy nem nem szabad, ne menj oda, vigyázz elesel... Ha sírás van, természetesen vigasztalás. Ebéd gyártás, ebédeltetés. Utána tea elkészítése, altatás. Végre alszik, ehetek én is, netezhetek. Hazaér a férjem, a kicsi felébred, boltba megyünk, ha kell főzök, ha nem akkor csak dumálunk, és felváltva mondjuk a kulcsszavakat (nem szabad és társai). Megint este van, fürdetés, tápszer, altatás... Jé, basszus megint eltelt egy nap, de mikor??? Néha már nagyon jó lenne, ha 1 napot csak ketten tölthetnénk. De ez van, majd egyszer. :)