Mire lehet számítani ha az egyik szülő következetes, a másik viszont nem?

Nálunk viszont pont az van, amit írt az első válaszoló, hogy megzavarja a gyereket.

Az apja nem velünk él, heti 2-3 alkalommal jön. Ő sokkal engedékenyebb, sokkal elnézőbb. Így amikor együtt vannak, akkor én vagyok a gyerek szemében az első számú közellenség. Olyankor nem szólhatok hozzá, nem nyúlhatok hozzá, ha valami rosszat csinál, vagy hisztizik, akkor is azonnal megy panaszkodni az apjának. Az apja meg ilyenkor rávágja, hogy "De miért nem veszed fel, ha ennyire hisztizik?" És felveszi. Szóval a gyerek meg nem érti, hogy én miért nem vszem fel mondjuk ha hisztizik, ha apa meg felveszi. Nagyon nehéz, és a volt párommal nem is lehet ezt normálisan megbeszélni.

Hisztérikus, szófogadatlan, akaratos, öntörvényű, szemtelen kisgyermek.

Nálunk legalábbis ez a helyzet.

Apa nem neveli, soha nem szól rá, rám jut ez, hisz én vagyok velük egész nap.

Apa beteszi a lábát este, elszabadul a pokol, rám nem hallgat, nyelvét ölti, szemtelen, visszabeszél.

Szarrá ment a kapcsolatunk is, mert nekem ebből baromi elegem van.

4 éves a nagyobbik gyerek.

Ezerszer próbáltam beszélni vele erről, de ő hajthatatlan, hogy az ő egyetlen fiacskája és ő nem fog vele szigorú lenni.

És velem ijesztegeti. "anyától kapsz, ha ezt vagy azt csinálod", "anyától kérdezd, ha ő engedi....", "anya nem fog örülni, hogy összetörted".....

2. vagyok. Igen, nálunk is éppen ez volt. Anyu volt a szigorú, apu a mindent elnèzek kategória. Nem véletlen, hogy nem is volt olyan jó a kapcsolatom anyukámmal. Ha akartam valamit, azonnal apuhoz mentem, mert tudtam, hogy ő úgyis megengedi. És éppen ez az oka annak, hogy én nem szeretném igy nevelni a lányomat.

Múltkor is mondtam a volt férjemnek, hogy én attól félek, nem fogja betartani az én szabályaimat, ha már elviszi a kicsit. Mondta, hogy de, mindenben egyet ért velem, semmi édesség, satöbbi. Erre hazahozza, és mi van a gyereknél? Nyalóka! Ami nálam egyértelműen nincs. Megkérdezem, miért vette meg? A válasz: mert hisztizett érte. Ja, gratulálok és köszi.

Kedves lányok, asszonyok!

Nekem 5 gyermekem van, ma már 4 unokám.

Eleinte én is próbáltam a gyerekeimet tiltással, szabályokkal nevelni, de aztán beláttam, gyakran több kárt teszek vele, mint hasznot.

Szerintem a legfontosabb szeretni a gyermekünket.

Ha sír, vagy hisztizik, akkor megnyugtatom, elterelem a figyelmét.

Különben meg általában nem hiába panaszkodik.

A legtöbb szabálynak az az oka, hogy kényelmes a szülő, nem akar, vagy nincs ideje a gyerekkel eleget foglalkozni.

Ha engedek neki, de kedvesen, esetleg tréfásan elmagyarázom, hogy mit, miért szeretnénk, akkor megérti és magától is megteszi.

Persze manipulálni (csúnya szó, de hasznos) azért lehet.

Kívánatossá tenni dolgokat, vagy éppen elvenni a kedvét tőle.

Kicsit találékonyabban, a korának megfelelően.

Nekem a gyerekkel való foglalatosság nem munka volt, inkább szórakozás.

Eleinte nekem is volt nézeteltérésem a nejemmel, de később, mikor látta, hogy milyen könnyedén befolyásolom őket, rám hagyta, sőt igyekezett hasonlóan cselekedni.

Játék, nevetés, egy kis huncutság és minden megoldható.

Nekem szinte egy, két szóval sikerült elérni azt, amit neki egész napos huzakodással nem.

Csak meg kell találni a szavakat, a megoldást, de az első, a szeretet. Ha ebből indulsz ki, nem hibázhatsz.

Azt ne mondd, hogy nincs rá időd!

Ha eleve több időt szánsz rá, hamarabb szabadulsz. De ha szabadulni akarsz, már nem jól kezded...

A nagyszülők már tudják általában, hogy fölösleges a hercehurca, a gyerek úgyis felnő majd és rendes ember lessz.

Többet ésszel, mint erővel.

Még hozzátenném, humorral, szeretettel, kedvességgel...