Meghalt a kisbabám 1naposan, borzasztóan fáj hogy elvesztettem. A gerincvelője be volt vérezve ezáltal lebénulva jött a világra. Normális terhességem volt, miért nem mutatta ki az ultrahang hogy baj van?

a 8.válaszra szeretnék válaszolni.köszönöm hogy együtt érzel velem és tudod én is hasonlóan gondolkodom mint te.csak a baj az hogy a párom teljesen más elven van.ő nem hisz a párterápiában és nem is akar foglalkozni vele.ez a csapás teljesen megváltoztatta őt és mostmár ott tartunk hogy abban sem biztos hogy velem szeretne maradni.én mindenképp orvoshoz fogok fordulni mert egyre rosszabb.elvesztettem a kisbabámat és úgy tűnik azt is akit szeretek.valahol biztam benne hogy együtt maradunk de nem igy lesz.köszönöm hogy leirtad a gondolataidat.sokat segitett.

A 4.válaszra válaszolnék.a kisbabánkat 2008 május 7-én vesztettük el.,váratlanul jött a baba és a párom nem akart még gyereket.mi már külön voltunk mikor kiderült hogy 18hetes terhes vagyok.ezáltal megpróbáltuk együtt a baba miatt.de végig nem akarta a babát.én viszont megőrültem a boldogságtól hogy lesz egy saját babám.már az sem érdekelt volna ha egyedül nevelem fel.a végére már a párom is várta a babát.és most együtt gyászoljuk de én mihamarább szeretnék babát Ő viszont nem.ezért ő is ugy látja jobbnak ha külön megyünk.csak a gond az hogy még mindig szeretem és tőle szerettem volna a másik babát is...ez most így sok .én azt gondoltam hogy együtt tudunk maradni de idáig nem ugy tünik.köszönöm hogy válaszoltál.

Kedves utolsó válaszoló!köszönöm hogy érdekel hogy mi is történt velem...mindíg jól esik ha ilyenek az emberek.röviden leírva mindez már 4éve történt...az évfordulók,ünnepek sajnos gyászosan telnek azóta:(lelkileg nagyon megviselt és sajnos orvosi segítséget kellett kérnem.még mindíg nem érzem hogy feldolgoztam volna,talán már soha nem is fogom.a párommal akkoriban külön mentünk aztán pár honap mulva úgy éreztük mégis újra kezdjük,hiszen valami kötelék meg maradt.2009 februárjában megfogant az újabb közös gyermekünk,akit már tudatosan terveztünk,de sajnos a párom megint meghátrált és azt szerette volna ha elvetetem....nagyon elkeseritett külön mentünk és én egyedül végig csináltam a 9 hónapot,szerencsére nagyon jó orvosom volt aki mindent megtett és odafigyelt ránk végig.így 2009 október 26-án megszületett az én drága kisfiam,egészségesen.(mondanom sem kell ha az orvosom nem következetesen dönt és időben akkor lehet a kisfiam sem lenne ma itt velünk).miután megszületett a kisfiam,az apukája volt az első látogatónk.....akkor ott valami történt,mert rájött hogy velünk akar lenni és ismét újra kezdtük már 3-an mint egy család.azóta a kisfiunkat imádja habár a mi kapcsolatunk nem valami felhőtlen,de sok próbát kiállt.....sokan azt mondják nem érdemelte volna meg hogy visszafogadjam,sokszor én is így gondolom.sajnos a borzalmak még mindíg nem értek véget,mert ismét teherbe estem és nemrég június 11-én 6hetes babámmal elvetéletem:(((ez most már közös tragédiánk volt ami őt is megrázta,és ragaszkodik hogy legyen következő babánk miután elvesz feleségül.most én érzem úgy hogy időre van szükségem..ez az 5év sok volt,sajnos sok rosszal:(a párom viszont most jött rá hogy hányszor megbántott és nem becsült meg....5év után,ilyen is van.....szóval röviden ennyi történt,az életem egyik legnagyobb törése ,a kis tündérkém elvesztése után:(((