Csak én vagyok ilyen érzékeny, ha anyák napjáról van szó?

A mi ovinkban rengeteg rendezvény van (szerintem túl sok is), de anyák napját nem rendeznek.

A gyerekekkel csinálnak anyák napi ajándékot, amit anyák napján otthon ide adnak (az apákat belevonják ebbe, velük vitetik haza a "cuccot". :o)

Hozzád hasonlóan extra érzékeny vagyok... :)

Most középsős a kisfiam. A kicsoportos anyáknapját úgy ültem végig, hogy valami idétlen vigyort erőltettem az arcomra, mert tudtam, hogy a kicsim nem értené miért zokogok csillapíthatatlanul... közben nyeldestem a könnyeim persze. Szerintem nem lehet erre felkészülni szülőként.

Óvónéniként annyival talán könnyebb, hogy mire eljön az ünnep addigra kb 115-ször végigpróbálják a műsort. Az óvónénik pedig inkább azzal vannak elfoglalva, hogy minden tökéletes legyen :)

Az anyáknapért cserébe viszont készültünk a kisfiammal pedagógusnapra egy verssel és egy saját készítésű ajándékkal. Hát ott az óvónénik és a dadusok nem bírták könnyek nélkül :)

Sok sikert!

Nem Waldorf, rendes ovi.

1

Legalább 10-12 éve nincs a városunk ovijaiban anyák napi nagy ünnepség (hála a jóégnek), nem waldorf, sima, önkormányzati óvoda.

Ez nagyon jól is van így! Azelőtt nagy csinnadrattás ünnepségek voltak, keserves, hetekig tartó felkészüléssel (nevezzük inkább trenírozásnak), ott pedig versengéssel, kinek hány betűnnyi verset mondott a gyereke, az enyém miért mondott két sorral rövidebbet, mikor nem butább, mint Pistike, sőőőt...... a gyerekek vagy meg mertek szólalni annyi ember előtt, vagy nem..... sokan nevetgéltek, túlmozogtak zavarukban....eljött ija-fia-borja, nagynéni, nagybácsi, szomszéd néni, fél éves ordító kistesó......bepréselődött 70 ember egy 20 fős csoportba..... mindenről szólt ez a nap, csak épp az édesanyákról, az anya-gyerek szeretetről nem!

Most pedig

kialakítunk a csoportban vagy jó idő esetén az udvaron egy meghitt kis sarkot, kivisszük a vessző-karosszéket, virágokkal, leplekkel díszítjük azt a kis teret, odakészítjük a személyre szabott (nem egyen-) ajándékokat, virágokat, és amikor az anyuka jön a gyerekéért, akkor a gyereke behívja ebbe a sarokba, leülteti az anyukáját a karosszékbe, szembeáll vele, megfogja a kezét, és a szemébe nézve CSAK A SAJÁT ANYUKÁJÁNAK mondja el a gyerek a versét, énekel dalt. Aztán odaadja neki az ajándékot....hagyunk időt az ölelésre, összebújásra, könnyek törölgetésére is :-)

Így anyukának sem kínos, hogy sírni látja a többi szülő, a gyerekek sem szorongnak a szereplés miatt, soha nem fordult még elő, hogy ne mondta volna el a gyerek az anyukájának a versét, míg a nagy csinnadrattás rendezvényeken minden évben volt 3-4 gyerek, akik vagy meg se mukkantak, vagy csak úgy mondták a versüket, hogy közben az óvónéni is mondta velük.