Akinek két vagy több pici gyereke van, nem bánta meg hogy hamar vállalta a "kettőt"?

Nekem váratlanul kopogtatott a kicsi, így lett 1,5 év közöttük. Az eleje nagyon nehéz.... minden,az altatás, az etetés, a közlekedés....

Viszont amit a kicsi is partner a játékban, már sokkal jobb. Az enyémek a kezdeti nehézségek (erős tesóféltékenység)nagyon jó barátnők is lettek, állandóan együtt játszanak. Más, egy gyerekes szülő panaszkodik, hogy a 10 éves fia is állandóan a s.ggében van, nem tud tőle semmit sem csinálni. Ismerős anyuka kérdezte, hogy az enyémek is panaszkodnak-e, hogy unatkoznak.... Hát nem. Egy-egy esős napon csak enni és pisilni jönnek ki a gyerekszobából, egész nap elszórakoztatják egymást.

Ha társasozunk, egy szinten vannak, nincs olyan, mint a tesóméknál, hogy a kicsi nem hagyja a szülőt játszani a nagyobbal, de még nem partner a játékban.

Szóval most, hogy az enyémek kisiskolások, két gyerek nem annyi energia, mint egy gyerek. Persze kétszer több a mosnivaló, az átnézendő lecke, stb, de több is a szabadidőm és nyugodtan tudok mondjuk vasalni, nem jönnek oda kétpercenként nyávogni, hogy unatkoznak,mit csináljanak.

Programokat is jó szervezni, mert egy 9 és egy 10,5 évest szinte ugyanoda lehet elvinni, nem úgy mint egy 10 és egy 3 évest, akihez még alkalmazkodni kell (alvás idő, stb)

Viszont nekem a két gyerek még nem olyan sok, és tudok velük külön külön úgynevezett anya-nagylánya és anya-kislánya napot tartani, amikor csak eggyel vagyok és csak rá figyelek.

Az első válaszoló vagyok még mindig.

"Ez láttán már inkább csak egy gyereket szeretnék mert ugylátom hogy egy gyerekbe is sok energiát kell fordnitani!"

Sokat, de egy idő után a gyerek nem igényli, hogy az anyja 100% energiát fordítson rá, egyre fontosabbak a kortárs kapcsolatok. Az én tesómmal nagy a korkülönbség, irigykedve nézem a gyerekeimet, ahogy elvannak egymással. Én otthon voltam az anyukámmal és a nagymamámmal, későn is adtak be oviba, már én könyörögtem 5 évesen, hogy mehessek már...

Nálunk 21,5 hónap a korkülönbség a kisfiunk és a kislányunk között. Szándékosan ennyi. Szerettük volna kb 2 év korkülönbséggel őket.Persze vannak feladatok, helyzetek, amit meg kell oldani, de a 13 hónap alatt, mióta megvan a kiscsaj is, kb 3x éreztem azt, h "na most feladja a leckét a helyzet"!! Én nem azt néztem, h nekem könnyebb legyen az eleje, vagy hogy a másik amíg odavan az oviban, suliban had babázzak csak a kicsivel, hanem hogy hosszútávon a két gyereknek mi lesz a jobb. Így 1-2 éven belül egymás játszópajtásai lesznek, ott lesznek egymásnak az oviban, a suliban, kamaszkorban kb azonosak lesznek a problémáik, amiket lehet egymással szívesebben megosztanak, mint a szülőkkel. Azt pedig nem hiszem, hogy patikamérlegen kellene számolgassam, h ugyanannyi figyelmet és időt szánjak a két gyerekre. VAn amikor egyik igényel több odafigyelést, néha a másik. Ezt észrevenni na az meg ösztön és ráhangolódás kérdése. :)

Így egy év távlatából azt kell mondjam, ha újra döntenünk kellene, újra ennyi időre vállalnánk a második csemetét! :)

5 gyereket szeretnél és közöttük fejenként 7 év különbséggel?

Az 35 év:)))))

Nem kell a gyerekekkel annyit foglalkozni, mert a két kicsi tökéletesen elvan, sokkal jobban, mintha egyedül lenne. Ez így van a kicsi mászásától kezdve. A nagy is sokkal elfogadobb, kevésbé önző. Csapatosan játszunk, ők pedig sokat együtt.

4 éves lesz és 20 hónapos a pici.

És nemsokára megszületik a 3. babánk.

Az első vagyok még mindig, eszembe jutott még a nyár...

A barátnőmmel egyszerre szültünk mind a kétszer, így a 4 lány jó barátnők is. Minden nyáron náluk vagyunk egy hetet és ilyenkor le is szoktunk ülni velük tanulni. Amikor a 4 gyerek van ott, fantasztikusan lehet haladni. Mindenki adja a saját gyerekeinek a feladatot, csend van, dolgoznak. A barátnőmnek nemrég született a harmadik. Tavaly még picike volt, aludt ilyenkor a járókában, de idén már képtelenség volt mellette tanulni. A nagyok mind azt nézték mit csinál, a zajongása, szaladgálása kizökkentette őket. A gyerkőc amúgy egy édes pofa, imádni való, de tény, hogy mellette szinte lehetetlen volt a 4 nagyobbal foglalkozni. Alvásidőre is próbáltuk tenni a nagyok tanulását, de az se volt mindig megoldható. (otthon iskolaidőben meg nem lehet várni késő estig, hogy a nagyobbak leckéjét átbeszéljék. )

Aztán mi elutaztunk, a barátnőm nagyobb gyerekével elutazott az apja, ő ott maradt a 1,5 és a 9 évessel. Azt mondta, hogy sokkal nehezebb volt, a tanulás szinte reménytelen, képtelen volt kétfelé szakadni.

Nagyon jó ilyen pozitív példákat olvasni :-)

Barátnőm lánya 22 hónapos, a fia 8 hetes. Nemrég voltam náluk, hát mit mondjak... rossz volt ránézni a barátnőmre :-( Egyik sem aludja még át az éjszakát, felváltva kell őket etetni-pelenkázni-altatni, a kapcsolatuk a férjével sokkal feszültebb mint a lányuk születése után.

Amúgy nekem kicsit furcsa hogy ezen az oldalon mindenki jót ír a kis korkülönbségről de személyesen eddig mindig csak rosszat hallottam róla. Most meg a tapasztalatom is ez.

7: én vagyok az első válaszoló.

Hát, ha akkor kérdezett volna engem valaki amikor ott voltam egy 2 évessel és egy 6 hónapossal hogy ugye milyen jó a kis korkülönbség, akkor lehet, hogy hozzávágtam volna valamit. A lakás káosz volt, sokszor anyámtól hozott melegített kaját ettünk, bár az éjszakai altatással nálunk nem volt gond meg az etetéssel, de minden mással igen.

Tényleg akkor lesz jobb, amikor a kicsi is partner a játékban.

De jó egyrészt nagyon örülök hogy elolvastam ezt a kérdést és a válaszokat mert annyira pozitiv amit írt az első válaszoló meg még utána még egyszer hogy miért is jó amikor már nagyobbak és közel azonos korúak. Olyan életszerű és jó példákat írt!!! Köszönöm!!!

A kérdésre válaszolva de néha megbánom, de ugyanakkor meg tudom hogy 3 gyereket szerettem volna mindenképp és ha így nézzük akkor így "tömbösítve " volt a legjobb. (5,3 és 1 évesek).

jelenleg úgy érzem néha hogy nem jut mindenkire elegendő figyelem vagyis úgy fogalmaznék hogy annyi figyelem amennyit én gondolok hogy kellene hogy jusson, de nekem az elvárásaim is jó magasak magammal szemben. Szóval szeretem a 100%ot csinálni mindenből, na most ez segítség híján (nincsenek nagyszülők) 3 kicsivel nem mindig megy.

Ez a 7 év egyébként szerintem is nagyon sok amit írsz mert pl. barátnőm (de ez nagyon gyakori manapság) 32 évesen szülte az első babáját mert addigra találta meg az igazit és addigra lettek olyanok a körülmények, viszont 3 gyereket szerettek volna tehát szorította őket az idő így sorban jöttek a lányok majd egy kisfiú a végére.

20 hónap és 16 hónap van köztük.