Ki milyen anyagi körülmények között vállalt babát? Hány évesek voltatok az első babynél? Volt olyan akinek rossz volt az anyagi helyzete?

Az első babánál 27 éves voltam.

Mi számít rossz anyagi körülménynek?

Volt fedél a fejünk felett és volt munkám.De a másodikat és harmadikat úgy vállaltuk be,hogy tudtam csak gyest fogok kapni.55 nm élünk de nem panaszkodom.A gyerekek szépen járnak iskolába,nem éheznek,ha valamire szükségük van előteremtem nekik.Nyáron rengeteg programot csináltunk:strand,kirándulás stb.Igaz nem megyünk külföldre nyaralni és nincs nagy házunk,sem luxus autónk de én nem panaszkodom.Mi így is boldogok vagyunk!

23 éves voltam,mikor teherbe estem, párom 24. tervezett baba volt. úgy vállaltuk,hogy tudtuk,amint teherbe esem,ott kell hagynom a munkahelyem,tehát csak egy fizetésünk lesz. most 14 hetes vagyok, de nem panaszkodom. igaz néha pánikba esem,hogy miből lesz meg minden a lurkónak,de majd megoldjuk. eddig is két minimálbérből építkeztünk. most az építkezés megáll kicsit és költünk a lurkóra. használtan veszünk majd mindent: ruhákat(kb 7000-ért már láttam 30 darabos szép ruhacsomagot), babakocsit(15E-ért van már neten olyan,amilyen tetszene,igaz nem új,de jogger,mert görkorizni szeretnék vele), pelenkázót csinál a párom. pelenkát moshatót szeretnék használni,az mondjuk elég nagy beruházás lesz, egy 10dbos csomag 10-20E ft is megvan, de így is sokkal olcsóbban jövünk majd ki,mint az eldobhatóval. arra nem számítunk,hogy bármit is kapunk, a párom családja csóró,az enyémet meg nem érdekli az unoka,nem is tartják velünk a kapcsolatot. kisbaba igaz van a családban,de nagyon messze laknak,szóval valószínű mindent magunknak kell majd megoldani,de nem is bánom!

nektek is jön a baba? hogy álltok anyagilag? hány évesek vagytok?

Én 20 éves voltam, amikor a fiam született. Az anyagi körülmények nem voltak túl jók, nem is volt tervezett baba, de nem bánom, hogy így alakult. Ha a fiam nem született volna meg, szerintem a mai napig tojnék a világra magasról, így viszont elég sok minden megváltozott. Amikor terhes voltam, egy elég gagyi munkát végeztem, minimálbérért, és esélyem nem volt onnan előrébb jutni. Amikor megszületett, és gyed-en voltam, legalább volt némi motivációm (meg időm) a tanulásra, így leérettségiztem (na erről beszélek, hogy előtte tojtam magasról a tanulásra is), aztán elkezdtem az egyetemet, ahol jövő tavasszal fogok diplomázni, utána pedig elég szép kilátásaim vannak munka terén.

Tisztában voltam vele amikor a fiam megszületett, hogy most pár évig nem fogunk nagykanállal enni, de úgy voltam vele, hogy amire igazán szükség van, arra így is futja, és néhány év múlva minden esély megvan rá, hogy kimondottan jól éljünk, vagy ha valamiért nem is leszünk nagyon jómódúak később sem, az azért nagyjából garantálható, hogy megfelelőek lesznek a bevételeink.

Ezen kívül azt sem bánom, hogy a kisfiam pont akkor érkezett, amikor. Két éves volt, amikor elkezdtem az egyetemet, és valljuk be, nekem jóval könnyebb volt, hogy nem dolgozni kellett akkor mennem, hanem csak suliba, tehát nem kisgyerekes anyaként kellett munkát keresnem. Mire én befejezem a tanulást, ő pont elkezdi az iskolát, így amikor munkát keresek, már nem egy nagyon pici gyerekem lesz, így remélhetőleg valamivel könnyebb lesz a dolog.

Priviben válaszoltam.

Üdv: 3 lányos,22hkm