A babam szuletese utan elromlott a kapcsolatom a parommal. Mit csinaljak?

A legtöbb helyen szerintem nehézségeket okoz, nálunk is. Tartsatok ki!

Nálunk is ez volt, kitartás.Jobb lesz késöbb, csak sok férfinak nehéz megélnie, hogy van valaki más is rajta kívül aki fontos nekünk.De ez a féltékenység érthető, és elfog múlni, mihelyt megkapja a picurtól az első neki szóló őszinte mosolyokat.

Sajnos ez többnyire mindennapos. A nő hazajön a kórházból sokszor embernek nem érzi magát, nemhogy nőnek. Aztán minden idejét a babával tölti - ez természetes -, és a férj háttérbe szorul. Nálunk is ez van. Ráadásul én még bálnának érzem magam a súlyfelesleg miatt, és úgy érzem nem vagyok nő. Ha magamnak nem tetszem, akkor hogy tetszem a páromnak? Azért mostmár igyekszem vele is lenni, mivel már van némi napirendünk, de még mindig nem az igazi. És szerintem addig nem is lesz, amig le nem fogyom a fölösleget.

Azt nem mondanám, hogy megromlott, de döcögősebb lett. Van, h teljesen kiakadok, de rá kellett jönnöm, h az én férjem is azt se tudja, hogy, és hol segítsen, csak ők valóban nem is tudják. Éppen ezért mindent a szájukba kell rágni, és akkor neki is van sikerélménye, hogy nem teszetoszáskodik, és nem csak statiszta egy családban, és nekem is könnyebb. Nem tudom, nálatok mi a gond, de ha csak ennyiről van szó, beszéljétek meg, és "add ki az utasításaidat":-)