Mit tennétek ilyen "kínos" helyzetben? Távoltartási végzés?

Bocsánat, kicsit hosszú és bonyolult történet:

Együtt voltam egy sráccal anno 6 évig, végül teljes egyetértésben elváltak útjaink, de barátok maradtunk. Nekem is, neki is új párja lett, de tartottuk a kapcsolatot. Én férjhez mentem.

A férjem teljesen haverként kezeli a srácot, gyakran összejárnak sörözni, pizzázni az én tudtom nélkül is. Viszont a srác barátnője elég rossz szemmel nézett rám, szóval úgy láttam jónak, ha nem keresem a srácot többet, max. a férjemen keresztül üzenek neki, beszélek vele.

De a srác elmondása szerint a barátnője csak nem bírt leszakadni rólam, ha láttak az utcán, egyből ment a furkálás, hogy "úristen, láttad milyen sz*rul néz ki?", meg, ha megtudták, hogy vettem valamit (pl. új függönyt), akkor "úristen, hogy gondolta, hogy ennyit költ ilyesmire, milyen mázlid van, hogy otthagytad, anyagi csődbe vinne, én sosem költenék ennyit ilyesmire..." (Ezeket a srác mondta el.)

Ergo: én lettem az, aki viszonyítási alapot képezett.

Tavaly februárban terhes lettem (tervezett baba), s lám, áprilisban nekik is "becsúszott". Mint kiderült, én kislányt vártam, ők pedig kisfiút. Az egyik babavárós látogatáson, amit ők tettek nálunk, a srác - ész nélkül - kijelentette, hogy ő is mindig kislányt szeretett volna, milyen irigy, de persze a fiút is ugyanúgy imádni fogja, etc.

Erre elkezdtem kapni az ívet a csajtól, hogy hát végül is csak a fiú a GYEREK, meg, hogy tudtam-e, hogy csak az erős nők képesek fiút szülni, mert mennyivel nehezebb, meg hogy nem mindenki képes rá... Ott álltam 7 hónapos terhesen, és gyakorlatilag a saját házamban kellett végighallgatnom, hogy amit csinálok, az f*s, mert úgy se ér semmit, hisz csak lány lesz, bezzeg ő...

Én 5 kilót híztam a terhességem alatt, ő 25-öt. Nekem könnyű, gyors szülésem volt (6 óra az első fájásoktól a végéig), neki lassú és fájdalmas (28 óra).

Az én lányom gyorsan fejlődő, az ő fia "lustibb".

A lényeg, hogy iszonyatosan élesek az ellentétek, és sajnos az én javamra. Azért írom, hogy sajnos, mert míg én nagyon könnyen megbírkóztam a szülés utáni időszakkal, ő depressziós lett, és mostanra odáig fajult a helyzet, hogy teljesen elborult az elméje, orvosi értelemben is.

Eddig is tudta mindenki, hogy csak azért "lett terhes", hogy megtartsa a srácot, de a srác pár hete otthagyta, annyira nem bírta már elviselni. Azóta a csaj szó szerint le se szarja a kisbabájukat, nem eteti, nem pelenkázza, és a nővére elmondása szerint zacskót húzott a gyerek fejére, mikor zavarta a sírás.

A srác most azon küzd, hogy bezárassa a pszichiátriára, és magához vehesse a kisfiát (eddig amióta elköltözött, a csaj nem engedte, hogy lássa).

Ezek voltak az előzmények, bocsánat a hosszúságért. Most jön az igazi problémám: napok óta leveleket küldözget nekem a csaj facebookon, hogy tudja, hogy összejárok az ő párjával (ez nem igaz), és csak menjek ki az utcára, elkap, megnyúz, széttépi a kölykömet is (ezt így, szó szerint), meg zárjam be éjszakára az ajtót mert még a végén nem találom a lányomat a kiságyában.

Tegnap éjjel kutyavonyításra ébredtünk, a párom kiment megnézni, a németjuhászunkat valaki megdobálta kövekkel, a vakolatot is levitte a ház oldaláról.

Se a páromnak, se az exemnek nem szóltam ezekről az üzenetekről, félek, hogy tettlegességig felhergelnék magukat, de most komolyan elkezdtem félni. Este elmondom a férjemnek, hogy mi a helyzet, de nem tudom, mit tehetnék még? Távoltartási végzés? Sajnos a pszichiátriai beutalása a csajnak hosszú procedúra, mert a fél családja az itteni kórházban dolgozik, és nem hajlandóak elismerni, hogy komoly baj van.