Tanácsolnátok nekem valamit az anyukával való "problémámra"?

Nálunk is ez a helyzet, annyi különbséggel, hogy a barátnőmmel egy napon szültünk. Na ő is mindig dicsekszik, hogy képzeld, már 11 fogunk van, és nektek? Erre mondom, hogy nekem mennyi, a férjemnek, a lányunknak mennyi van... Akkor a következő, hogy 11 hónaposan mondja, hogy apa, ana, kaka (kakaó), stb, és a tiétek miket mond? Akkor múltkor felhívott, hogy képzeld, már totyog ____! Gyertek át, megmutatom, olyan aranyos. Mondjuk, hogy nem megyünk, és különben a mi lányunk is totyog. Erre jött, hogy és mikor? Mert ____ 2 napja! Mondom a lányunk már 1.5 hete... Különben meg szép, hogy totyog a 8 kilójával, de a mi lányunk több mint 10 kg... Egy szóval engem is kikészít a folyamatos dicsekvéssel, hogy az ő lányuk mindent hamarabb csinált (pedig nem így van, mert 3 héttel hamarabb csinált mindent a lányunk...), ügyesebb, több foga van (kit érdekel?), bla bla bla. Én már nem nagyon foglalkozok velük, mert idegesít, hogy mindenben túl akar licitálni.

Bocsánat az offért! Én nem szüntetném meg a kapcsolatot teljesen, csak ritkítanám a találkozásokat. Vagy vágj vissza, hogy amikor majd ballagnak 8. osztályból senkit nem fog érdekelni, hogy melyik gyerek mikor és mit csinált! :)

én valahol az arany középút mellett tenném le a voksomat, nem szakítanám meg a kapcsolatot, de csak annyira gyakran járnék össze velük, hogy még ne feszélyezzen...

az ért az az 1 hónap nagyon is sokat számíthat még ennyi idősen, és valóban jól mondod: nagyon különbözőek, más ütemben fejlődnek, nem nagyon van értelme összehasonlítgatni őket - csak épp nehéz megállni :)

Nekem most lesz 4 éves a lányom, a fiam 2,5. És a lányka sokkal-sokkal előrébb volt mindig mindenben, mit a korosztályába tartozók (csak 1 példa : másfél évesen két tagmondatos mondatokban beszélt kötőszavakkal, helyesen ragozva), a fiam meg "kb átlagos, "nagyjából" ott tart mindenben ahol korosztály szerint kéne - és a macskakarom direkt van ott, mert van amiben előrébb van, van amiben meg picit talán hátrébb, de tudom, hogy helyén van a gyerek, meg nem lehet mindeki lumen. Ám a nővére miatt nagy a konrtaszt és mindig megkapom még a közeli családtagoktól is, hogy dehát még nem ez-meg az? hát nem, és nem a fiam van elmaradva, hanem a nővére volt mindig jóval előrébb mint kellett volna.

A fiam ráadásul nagyon magas növésű, izmos, szép szál legény, most 2,5 de simán akkora mint a 4 évesek és mivel elég szépen is beszél, mindig idősebbnek is nézik elsőre a valós koránál,, aztán mivel pl logikában még nem tart ott mint egy 4 éves, vagy pl még pelusos, vagy nem annyira türelmes és a szociális készésgei a korának felelnek meg és nem egy 4-5 évesének, meg szoktam kapni a célzásokat hogy nincs-e elmaradva szegényke... nem mert még csak 2,5.

Szóval tudom milyen rosszul tud esni ha valamiben lemaradónak érezzük a gyrekünket.

De tudod mit? az anyai szív szerintem meg tudja súgni hogyha tényleg baj van, én igyekszem nem elfogultan nézni őket és tudom, hogy minden okés velük. Volt amikor aggódtam (komplikált szülés volt és enyhe oxigénhiánnyal született, voltunk konduktornál vele emiatt másfél éves kora körül) de akkor meg kikértem egy szakember véleményét és azóta nyugodt vagyok. Ő ilyen és én ilyennek szeretem. :) Egy "ész" elég egy családba, nálunk ez a lánykám, a fiam meg az "erő" :)