Hogy leszek így anya? Hogy lesz így családom?
33 éves vagyok,
8 éve vagyok a párommal, aki úgy el van mellettem, talán egy kicsit szeret, de nem látom vele a jövőképet,
nincs munkám, (ha teherbe is esnék semmire, de semmire nem vagyok jogosult!!!)
nincs pénzem,
Páromra vagyok kényszerülve pénzügyileg (emiatt csak a legszükségesebbekre költök, (telefon, benzin állásinterjúra, havi tisztasági betét)
nincsenek barátaim mindenki tojik rám, pedig én folyamatosan kerestem őket és ha összejött velük a találkozó, akkor folyton kihasználtak, hogy vigyázzak a gyerekükre, vagy segítsek a házimunkában, az hogy mi van velem, senkit nem érdekel (egyébként meg vagy gyerekesek és nincs idejük, vagy utazgatnak, mert van pénzük, vagy külföldön vannak, és ott élnek) már nem is nagyon keresem őket...
Szüleim elégedetlenek, mert nem lettem, sem orvos, sem ügyvéd, nincs unoka, se munkám, se pénzem, se férjem
Szüleimhez hazaköltözni, valószínűleg antidepresszánsokkal, és folyamatos pszichiáterhez vagy pszichológushoz járással sikerülne. Mert ha meglátogatom őket 1 óra múlva sírva jövök el tőlük, mert kikészítenek idegileg. Szobám sincs ahol elbújhatnék.
Hogy lehet így élni? És hogy lehetnék így anya?
válasza:
válasza: válasza:Jó reggelt! Ideje felébredni! 33 éves vagy. Felnőtt nő vagy! Az, ahogy eddig az életed alakult, a Te felelősséged. A jövőd pedig méginkább, mivel a múlton változtatni már nem tudsz! Minden, amivel elégedetlen vagy, megváltoztatható! Csak tenni kell érte. Az önsajnálattal eddig jutottál, próbáljunk ki mást. Most légy őszinte legalább önmagadhoz, írd össze, hogy mit akarsz elérni az életedben, mit akarsz tenni, és tedd meg!
Kívülállóként csak néhány tipp:
- a pasit otthagyni - már az is kérdéses benned, hogy ő szeret -e téged, arról nem is beszélve, hogy TE mit érzel, mert az anyagiakon túl erről még csak szót sem ejtettél, ami teljesen nyilvánvaló válasz a kérdésre, 8 év ide vagy oda(idáig süt, hogy nem vagy mellette boldog, csak k*rvaként éldegélsz a langyos trutyiban, mert kényelmes)
- munkát keresni, akár ebben a városban, akár oda menni, ahol van
- lakhatási lehetőséget keresni, albérletben egyetemistákkal összefogva akár! Most van szezonja az albikeresésnek sulikezdés előtt, nyomás! (ezzel ismerősi probléma is megoldva).
- további finomítások később!
Javaslom: Csernus Imre: A nő c. könyvét, nyitott szemmel olvasni! Letöltheted innen: (középtájt megtalálod a letöltéshez szükséges linket:)
válasza: válasza: válasza:Tanulj egy nyelvet es gyere el kulfoldre. Nekem is igy lett vegre 31 evesen gyerekem. Otthon almodni sem mertem rolla pedig munkam is volt. Egyszobas alberletbe guriztunk 4 muszakba a parommal (aki azota a ferjem), szinte alig tudtunk felretenni es ezt untam meg de nagyon. Aztan beiratkoztam egy angol nyelvtanfolyamra. Jartam 1 evig es eljottem kulfoldre abbol a penzbol amit valahogy kinok kozt ferjetettunk. :( Itt sokkal jobb lett a helyzet. Van normalis irodai melom ami 8 oras, a ferjemnek megjobb meloja amivel sokat keres, tudtunk hazat venni (persze hitelre de nem gond fizetni egyaltalan), tudtunk 2 autot venni van gyerekunk, tudunk felretenni es batran ki merem jelenteni, hogy az eletem legboldogabb idoszakat elem. De maradhattam volna otthon is es alakithattam volna mashogy is az eletem.
Az elettol azt kapod amit belefektetsz, se tobbet se kevesebbet.
válasza:Te tehetsz arról,hogy éled az életed. Változtass, most az utolsó lehetséges pillanatban! Dolgozz, tanulj, lehet egyszerre a kettőt, így ismerkedsz új emberekkel és kapcsolatokat alakítasz ki. Nem mások tehetnek arról,hogy milyen körülmények között élsz! Ne haragudj, de tényleg össze kellene magad kapni és nem az önsajnálatba temetkezni! Akit kell, azt építsd le, fölösleges energiákat vonnak el Tőled!
Mihez értesz? Soha nem dolgoztál?
válasza:Mivel én voltam munkanélküli, így át tudom érezni a helyzeted. Ilyenkor az ember nagyon rosszul látja az életét, sokkal rosszabbul mint amilyen. A barátok is elfordulnak, mert nincs kedvük lehangoló emberrel találkozni.
A párkapcsolatod azért nem lehet olyan szörnyű, ha munkanélküliként is melletted van.
Jogosult vagy gyesre és családi pótlékra munkanélküliként is a szülés után.
Semmiképp ne költözz haza, hagyj időt időt, hogy elvonuljanak a sötét felhők, és akkor majd könnyebben találsz munkát is.
Másfél éve vagyok munkanélküli, keresek munkát, de nem sok szerencsével. Nagyon szar érzés amikor már sokadszor azt hallom vissza hogy azért nem veszek fel, mert el fogok menni szülni, és így nem leszek jó munkaerő. programozó vagyok egyébként, de más munkaköröket is próbálok pályázni.
Sajnos a csókosok is elfordulnak tőlem, mert nem fekszem a díványra az áhított állásért.(!)
A páromat szeretem, de valóban nem vagyok boldog mellette, mert nem igazán vállal fel a környezetében azzal hogy minimum eljegyez (beszélgetéseink ellenére!)
Ő depresszív alkat, és elég sokszor rám ragad a negatív hangulata.
Nem hanyagolom el elmém csiszolását az ínséges időben sem, mert tanulok, nyelvet, továbbképzem magam abban amihez értek, igaz otthon, tanár nélkül, de pénzem nincs tanfolyamokra, sem nyelvtanárra.
Kimennék külföldre, de kezdőtőkém sincs.
Mondhatjuk azt, hogy a párom eltart, de abszolút nem költekezem semmire, se káros szenvedélyek, se bulizás, se divatozás (ruha, cipő stb), a mindennapi kajám is épphogy megvan mert nem kapok arra pénzt hogy mondjuk rendeljek ebédet (nap mint nap otthon főzni, sem olcsó!) Nem is akarom pumpolni a párom, bár sokszor megkapom, hogy megtehetném...
Nem akarok gyereket azért, hogy majd talán jobb lesz, én azért szeretnék gyereket mert anya akarok lenni, és nem 1 éve vagy 5 éve, hanem 10 éve!
Igen sajnálom magam, mert más nem sajnál. Gyászolom, az elvesztett életem, nem ezt terveztem...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!