Miért van annyi válás kisgyermekes családokban? Akik addig szerették egymást, most miért fordulnak el a másiktól?

Mert a gyerek okozta aggódás, felelősség és az első hónapok vagy akár évek fáradalmai sajnos néha könnyen megbontják azokat a kapcsolatokat, amik nem álltak stabil lábakon (még ha úgy is tűnt).

Ezért sem a gyerek az összetartó kapocs egy kapcsolatban.

Szerintem (és ez csak az én véleményem egyáltalán nem biztos, hogy így van)

szóval szerintem azért, mert nagyon sok pár a gyerekben lát egy utolsó megoldást kapcsolatuk rendbehozatalára.

amit én tapasztalok a saját családomban: egész nap loholok a másfél éves után, igyekszem főzni, foglalkozni vele, sétáltatni, közben ő szétszedi a lakást, apa hazajön, esetek 95%ban meleg kaja várja, rend már kevésbé, és ő rendmániás....

Szeretne csendben kicsit leülni de egy izgőmozgó kisgyerek mellett elég nehéz pihenni, leviszi sétálni, én öltöztetem fel helyette, tegnap megpróbáltam a hosentragert a gyerekre applikálni aki hevesen tiltakozott, apa mögöttem állt, hátulról piszkált, mondjuk úgy, izgatott, én ingerülten kértem hogy ne most, nem látja hogy próbálom összekészíteni a gyerkőcöt? Ő megsértődik, én megsértődök azon hogy miért ilyenkor kell szexuálisan közeledni hozzám?

Beszédtéma csak a gyerek, vagy az ő melója, együtt eljutni gyerek nélkül évi kétszer (!!!) sikerül, tehát mint pár a nagy nyilvánosság előtt nem tudunk megjelenni, holott fontos lenne, általában ő megy el a barátaival beszélgetni, én pesztrálok. Ha elmegyünk hármasban mondjuk sétálni, itt van rögtön a sarkon a mindig sminkelt, mindig kedves 26éves boltoslány, aki tapasztalatom szerint a nőkkel mogorva, a férfiakkal flörtöl és ráadásul úgy van féloldalt felnyírva a haja ahogy az a férjemnek tetszik. Kéri is mindig hogy én is vágassam ilyen vagányra, de úgy gondolom egy kisgyerekkel, másikkal pocakomban inkább nevetségesnek hatnék mint vagánynak. Szóval ilyenek.Pontosan tudom hogy én is hibás vagyok, de ő is lehetne megértőbb. A nagyik több száz kilométerre laknak, így elég nehéz egyedül egy fárasztó nap után egyszerre eljátszani a tiptop háziasszonyt, a kedves feleséget és este még a tüzes szeretőt. Amikor dolgoztam, hazaérve kikapcsoltam a munkafunciót és csak magunkkal törődtem, rengeteg közös programunk volt, de most nem lehet kikapcsolni a folyton láb alatt lévő gyereket (engem nem is zavar, hisz egész nap megszokom), apa pedig szívesen kikapcsolná ha tehetné hogy újra ketten legyünk, nyugiban. Mindezek ellenére szerintem túljutunk ezen és nem erősítjük a válási statisztikát de nem lehet színlelni hogy nincs ez a kis energiabomba itt körülöttünk, mert van. Egyébként imádják egymást és rengeteget segít a férjem, de mivel enyém a logisztika és próbálom mentesíteni a férjemet és csak a legszükségesebb teendőket rábízni, elég nehéz leeresztenem (miközben ezerrel kattog az agyam) és adni a jókedvű, semmi gonddal nem küzdő feleséget. Bonyolult ez.

Nálunk nagyok voltak az elvárások. Ő elhitte, amit a tv-ben lát: hogy 6 héttel szülés után mindenre lesz időm, le fogok fogyni, minden este rámászok, hogy a gyerek át fogja aludni az éjszakát stb.

Én elfelejtettem hogy milyen fárasztó dolgozni, hogy bár én is elfáradok a gyerek mellett azért neki nem lett könnyebb, pihentető a munkája.

A közösen, kettesben töltött idő sokat segített, szerencsére túljutottunk rajta :-)