Szülők! Ti megzsoktátok nézni a gyerekeiteket, meztelen pl 15 év felett esetleg 25 év feletit? Figyelemel kisértétek a nemi fejlődését? Menyire beszélgetettek vele intim dolgokról? Menyire van nálatok szégyenlőség?

A "megnézni" szót szerintem sok féle módon lehet értelmezni. Mert más dolog valakit megbámulni, és más vetni rá egy pillantást.

Nekem lányaim vannak, egyelőre még kicsik, a nagy 5 éves. Nálunk nincs rejtőzködés. Mi szülők nem szoktunk pucérkodni, de átöltözés erejéig látnak minket, és a fürdőbe/wc-be sem zárkózunk be, tehát van, hogy ránk nyitnak, mert akarnak valamit kérdezni, de ilyenkor nem azon van a hangsúly, hogy valaki pucér, hanem azon, amit kérdezni akarnak.

Amikor felfedezték a nemek közti különbséget, olyan 2-3 évesen, akkor szerintem direkt jó hogy láttak minket, mivel nincs fiú testvérük. Akkor feltették a kérdéseiket ezzel kapcsolatban, és tudják, kinek "mije van", meg azt is, hogy miért néz ki máshogy anyáé, mint a sajátja. Ezzel azóta már nem foglalkoznak.

Szép fokozatosan jön elő a szemérmesség, és erre tanítjuk is őket, pl. az 5 éves a nemi szervét már magának mossa meg, pedig még mi fürdetjük amúgy.

Biztos eljön a pillanat, amikor majd közli, hogy egyedül akar fürdeni.

Azt gondolom, hogy nézni/megnézni, hozzá érni a pucér gyerekhez/fiatalhoz akkor kell, ha valami betegség vagy probléma van (pl. darázscsípés, vagy kiütés, vagy tudom is én), és jó, ha van olyan kapcsolat a szülő/gyerek között, hogy ez nem jelent kellemetlenséget egyiknek sem.

És amit leírtak fent már, hogy valami miatt segíteni kell, pl. a hűtőfürdő, vagy mozgásszervi betegség esetén fürdetni.

A nemi fejlődését "figyelemmel kísérni" pedig szerintem olyan, hogy nem fogom bámulni, de nyilván ha pl. egy uszodában együtt átöltözünk, akkor vetek rá egy pillantást. Akár csak azért, hogy megállapítsam, milyen szép a lányom, ez nem beteges szerintem.

A beszélgetés meg nagyon fontos, de úgy, hogy amikor a gyereknek/serdülőnek/fiatal felnőttnek szüksége van rá, akkor a szülő álljon rendelkezésre, és a szintjének megfelelően válaszoljon a kérdéseire.

Én azt remélem, hogy 10-15 év múlva sem lesz gond, ha pl. közös helységben kell átöltöznünk, a személyes intimitás megsértése nélkül is lehetséges ez.

szia!

Nem tudom mit értessz nézegetés alatt,én 31éves vagyok,két kisfiú édesanyja,de nekem nem okoz gondot pl az anyám előtt lezuhanyozni..sosem éreztem úgy,hogy vizsgálgatna.Apám előtt kicsi korom óta nem fürdök-azt nem is bírnám ,de sztem ez természetes,de az anyám előtt nem szégyellem magamat,sőt amikor szültem számtalanszor ő segített nekem beszállni a kádba,meg ki..Bár nekem még kicsik a gyerekeim,de nem gondolnám,hogy azért mert nőnek és idősödnek szégyellni kellene valamit az anyuk elől,mert hát végtére is én belőlem vannak..és folyamatosan látom a fejlődésüket.Természetesen,nem vetkőztetném le tiniként,hogy márpedig mutasd mid van,mert akkor ez már egy intim szféra neki, de ha lezuhanyozna is úgy,hogy nyitva van az ajtó vagy öltözne,nem zavarna,mert a gyerekem és miért kellene bárkinek szégyellnie magát, de ha valami gondja van valakinek nem csinálunk belőle problémát.Nem hinném,hogy ez beteg felfogás!

25 évesen már gyerekem volt, érdekesen vette volna ki magát, ha anyukám még mindig a nemi fejlődésemet szerette volna figyelemmel kísérni.

Mi egyébként nem voltunk egyáltalán szégyenlős család, mindennapos volt, hogy anyukám zuhanyzott, én pedig bementem beszélgetni hozzá. Az öcsémmel egy szobában laktunk, így az is természetes volt, hogy nem bujkáltunk egymás elől. ez nem azt jelenti, hogy direkt végiglejtettem meztelenül a lakásban, de nem kaptam szívbajt, ha a bugyim keresése közben meglátott a tesóm.

Apukámmal más a helyzet, amikor serdülni kezdtem, már soha nem jött be a fürdőszobába még kezet mosni sem, és én sem mentem be hozzá.

Ennek ellenére intim dolgokról nem nagyon beszélgettünk. Anyukámmal néha megbeszéltük a menstruációt, de azt is inkább a hasfájás miatt, a szex pedig nem volt téma, legfeljebb egy-két alkalommal, általánosságban. Nem hiányzott.

28 éves nő vagyok. Ahogy írta előttem valaki, nem jelent gondot, hogy pl anyukám előtt átöltözzek vagy lezuhanyozzak, de ő akkorsem néz engem.. ez akkor szokott lenni, mikor átjön unokázni és gyorsan átveszem a felsőm, ha pl kitaláljuk, hogy lemegyünk sétálni.

Szoptatásnál szintén látta a mellem, de ez egy tök természetes dolog.

Apukám már kislány korom óta egyáltalán be sem jött a fürdőszobába, ha bent voltam. Ha szoptattam, arra az időre ő kiment a szobából.

Csatlakozom az elöttem szólókhoz.Nem nézeget nálunk senki senkit!Ettől függetlenül nincs szégyenlősség,ha úgy adódik át tudunk öltözni egymás elött(mondjuk nem apukám elött).

Viszont amikor szültem utána kijött az aranyerem és mivel még sosem volt,azt se tudtam mi bajom csak nagyon fájtam akkor megkértem anyukámat nézze már meg mi van.Nem volt benne semmi szégyelni való,de nem minden napos dolgok ezek.