Akinek a kézügyessége kb egyenlő a nullával az minek tudható be? Köze van ahhoz h miként bántak velünk szüleink kiskorunkba?

Annak,hogy valaki egyszer ezt mondta neki,és elfogadta és belenyugodott.

Nem minden a szülők hibája.És mindent meg lehet tanulni,ha akarjuk és van hozzá türelmünk.

Szia!

Ha nagyon agilis valaki, akkor a sz.arból is tud várat építeni (elnézést a kifejezésért). Engem sosem érdekelt pl. a főzés, a sajtos tésztánál megállt a tudomány.

jó, nem amiatt h veszekedetek anyámék, de egyszerűen nem is érdekelt, meg az első sikertelen főztöm után úgy voltam vele, h ez nekem nem fog menni, kész, nem értek hozzá...

Aztán "nagylány" lettem, koleszos, volt menza, de mi lányok a főzőkonyhába menünk néha főzni meg bohóckodni...:) Na, ott azért már szedtem össze valamit....Aztán otthon is megpróbáltam....aztán rájöttem, h nem is vagyok béna, csak nem tudtam hogy kell főzni.... Na, kicsit elkanyarodtam, de a lényeg ugyanaz: minden megtanulható, ha nem is profiszinten, de alapszinten biztos, szülői bánással , anélkül is....

Nekem rosszabb a kézügyességem szerintem, mint másoknak. Nem tudok rajzolni, kötés horgolás se ment. S sok mindent le is ejtek, kiszórok :-).

Szerintem keveset foglalkozhattak velem, de tuti többet veszekedtek.

Jó, hogy írtál. Erre nagyon odafigyelek majd.

Ha belenyugszol,akkor suta maradsz és mindenhez szerelő kell,ha elkezdesz fúrni faragni,akkor megtanulod.

Az áramszerelést meg lehet,hogy akkor sem tanultad volna meg Apádtól,ha nem veszekszenek.

Csak akarat kérdése.Amit ezt látok,hogy nálad hnincs,mert egyszerűbb mást hibáztatni.