Rossz ember vagyok, mert félek attól, hogy a gyerekem nem lesz elég okos vagy szép?
Első babánkat várjuk a párommal, 28 hetes vagyok. Már most imádom, nagyon várjuk. Ám az egészsége mellett bennem van a félelem, hogy nem lesz elég okos vagy szép. Olyan bűntudatom van ettől, de nem tudok felülkerekedni rajta. A családom nagy része diplomás, értelmes ember, a párom is nagyon okos, ám a párom családjáról már ugyanez nem mondható el. Nem gonoszságból mondom, de nem túl okos család, nem is túl igényesek. A gyerekek vagy bukdácsolnak az általánosban vagy majdnem kimaradoznak a szakmunkásképzőből és erre még jóformán büszkék is(és nem a lustaság csak a bukdácsolás oka). Mindemellett elhízott kivétel nélkül mindenki. A párom a 3 nagyobb tesójával szemben egy hihetetlenül okos, jóképű, magas, vékony pasi, néha el sem hiszem, hogy ugyanazok a szüleik(pedig tuti azok).
Jelenleg úgy érzem, hogy nem tudnám feldolgozni, ha a gyerekem bukdácsolna vagy nem lenne legalább olyan okos, mint mi. Vagy hogy elhízott lesz vagy hasonlítani fog a párom csúnyácska anyukájára. Jótét lelkek, de én elvárás és eredményorientált családban nőttem fel, rettegek attól, hogy nem leszek képes teljes odaadással szeretni a gyerekemet, ha pl nem olyan okos. Ettől bűntudatom van nagyon, olyan szar embernek érzem magam, sznobnak, talán az is vagyok, de így neveltek.
Gondolom kevesen voltak ezzel így, de mégis hogyan kerekedhetnék fel ezen az érzésen?
Szia!
Úgy, hogy majd azt fogo hinni, ha tied a legokosabb, legszebb. Beleesel ebbe a hibába Te is, ne félj! :) Amúgy pedig...nekem a gyakorlatiasság éppolyan jó, mint a hatalmas ész. Az én férjem nem diplomás, "csak" úgymond munkásember (nem buta egyébként!!!!!), de itthon nincs olyan, amit ne tudna megcsinálni, lefest mindent, ha kell csempéz, barkácsol, összeszerel stb. Lehet h nem tudok (és nem is akarok) vele az atomfizikáról beszélni, de pl. ha elromlik vmi, már esik is neki megszerelni :DD
Jéé egy az egyben mintha rólunk írtál volna:)) Nálunk is így van nálam, meg a férjem családjánál a dolog ahogy te írod.
Nekem terhesen eszembe se jutott hogy nem lesz elég szép vagy elég okos, valahogy kizártnak tartottam hogy így lesz.
Aztán így lett. A kislányom egy az egybe a férjem családjának duci alkatát örökölte, tökre hasonlít a sógornőmre. Értelmes gyerek egyébként de nem kiemelkedő.
A fiam (első baba) nagyon szép de nagyon sok problémánk van tanulás ügyileg, egyszerűen nem az a típus akinek vág az esze hanem vérrel verítékkel küzdünk meg a 3-asért.
Sose hittem hogy így lesz. De így lett.
Ja és nem láttam sose olyan elfogultan amit az első ír hogy az én gyerekem a legszebb a legokosabb:) Néha azt kívánom, bárcsak ilyen elvakultan láthatnám őket.
Persze imádom, szeretem mindkettejüket. Még talán hatványozottabban.
2-esnek igaza van!
Mindenkinek más a mérce.
ha ilyen a férjed családja, hogy is maradhattál mellette,
és hogy is szülhetsz neki(k) gyereket, nem értem :-D
Ne félj, a gyermeked pont annyira lesz szép, és okos, mint amennyire szereitek!
A tény az tény. Megítélés az lenne, ha utálnám őket, de ez nem így van. Részt veszek minden családi programon, kiveszem a részemet, rendszeresen nyaralnak nálunk a gyerekek, hordom a párom anyukáját kezelésre, stb. Ettől még sajnos valóban nem lesznek okosak a gyerekek vagy nem elhízott az egész család.
Nem azzal van bajom, aki nem diplomás hanem szakember, egyéb téren nem intelligensek, ez sajnos tény.
Ha így vélekedsz a párod családjáról miért vállaltál vele gyereket...???
Hiszen bármelyik rokon tulajdonságait génjeit örökölheti.
De valószínű te is a legszebbnek és a legokosabbnak fogod látni a gyerekedet akármilyen is lesz hisz ő a tiéd lesz...
Eljött az ideje felnőni!
Tedd le a nagyképűségedet, a lenézésedet mások iránt, akiket butának tartasz. Attól még lehet valaki értékes ember, mert nem diplomás, és/vagy kövér.
Hogy így neveltek, az egy dolog, más az, hogy te ma is ehhez tartod magad.
Itt tényleg mindenki úgy választott párt magának, hogy ha nem tetszett a családja, akkor otthagyta a párját?:D Azért ezen csodálkoznék.:)
A párom családját én két részre szoktam osztani magamban. Van az anyai ág, ahol mindenki elhízott (köztük a párom is) és bár nem diplomások, de megvan a magukhoz való eszük, csak mindenki nagy mártír azon az ágon. Van az apai ág, ahol mindenki magas, vékony testalkatú és nagyon intelligens emberek. Nos valahogy én is jobban kedvelem az utóbbi ágat a családból. Viszont a párom innen is onnan is örökölt dolgokat (nagy darab, irtó lapos fenékkel, óriási széles csípővel, de nagyon jóképű, ugyanakkor megvan a józan paraszti esze és az intelligenciája is). Én attól félek, hogy a mi gyerekeink az aránytalanul széles csípőt és nagyon lapos feneket öröklik, főleg, hogy az én ágamról is a lapos fenék a jellemző, bár nem olyan szembetűnően, mint a páromnál.:) Kicsit reménykedem, hogy rám jobban fognak hasonlítani, bármennyire is csúnya dolog. Ettől én nem szeretem kevésbé a páromat, nagyon értékes embernek tartom, aki a jég hátán is megélne, pont mint az apja. Szóval én tudom, hogy ha mégis rá fognak hasonlítani a gyerekeink, akkor is ugyanúgy fogom szeretni őket, de attól még a tényeket látni fogom. Ebben nem látok semmi kivetnivalót. Biztos vagyok benne kedves kérdező, hogy te sem fogod emiatt kevésbé szeretni a gyerekedet, attól még láthatod reálisan a dolgokat.:) Én ezt nem tartom sznob dolognak, amíg nem érezteted senkivel, hogy ő valamiben is kevesebb nálad. Bármennyire is tagadják az emberek, mindenki látja, ha valaki túlsúlyos, nem olyan jóképű, vagy kevésbé intelligens a társainál, viszont ettől még nem lesznek kevésbé értékes emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!