Csak én gondolom úgy, hogy önzőség a nő részéről úgy második, vagy sokadik babát szülni, hogy csak apa a kereső személy?

Láttam elhangzottak már itt a pro és kontra érvek is.

Akkor jövök én példának okáért, aki beleillik a felsorolásodba.

25 éves vagyok, 10. éve vagyunk együtt a férjemmel és van két gyermekünk 4,5&2,5 évesek. Önhibámon kívül GYED helyett GYESt kaptam az első pillanattól kezdve. Sem én, sem a párom nem tartja önzőségnek, hogy vállaltunk még egy gyermeket.

Tegyük fel, hogy a lányomat 3.5 évesen beadjuk oviba. Igen 3.5 mivel úgy tölti a 3. évét, hogy pont a nyári összevonásokra szokna be. Egyikünk sem akarná ennek kitenni, így várnunk kéne szeptemberig. Máris 5 hónap kiesés lenne. Tegyük fel találnék munkát netto 80ért 8órában és csak ezután vállalnánk a második gyereket, hogy kaphassak 20e FT-tal többet?

Bocs, de nem érné meg nekünk semmilyen szempontból. Először is kiesne az a bizonyos 5 hónap, a gyerekek között akkor már 4-5 év lenne a korkülönbség, még kevesebb időt tölthetnék el a nagyobbik gyerekkel (tudom a kicsivel egyáltalán nem fogok tudni többet, de amit lehet használjunk ki).

Bár, nem is értem miért magyarázkodom Neked, valószínű Te egy teljesen másmilyen értékrendszer szerint élsz. Neked úgy a jó, másnak meg máshogy jó. Egészen addig, amíg mindkét félnek, férjnek és feleségnek megfelel, addig nincs miről beszélnünk. Az pedig, hogy a Te szemedet böki?! Ne nézz oda! ;)

Ha pedig nem akarsz tovább puffogni, ajánlom a következő soraimat ne is olvasd tovább!

Felvettek nappali tagozatos egyetemre, így 4 évig még mindig nem fogok hagyományos értelemben vett állásban dolgozni. Tehát "önző mód hagyom, hogy a férjem igázzon"!

Hát biztos engem is önző anyának tartanak mások (akik nem látnak bele az életünkbe azaz kb. mindenki mert nem lát bele az életünkbe csak 1-2 barátunk).

3 gyerekünk van, a férjem rengeteget dolgozik, így főleg nagyrészt rám maradnak a gyerekek. 3 gyereket szerettünk volna. Én gyeden vagyok, az se egy nagy összeg 60 ezer ft (nekem). Most szerettünk volna 3 gyereket nem 10 év múlva meg mi a garancia hogy 10 év múlva jobb lesz.

Kérdésedet átolvasva inkább az a kérdésed szerintem hogy miért vállal egyáltalán gyereket az akinek a férje sokat kell dolgozzon ahhoz hogy megéljenek, vagy miért vállal gyereket az akinek csak gyes jár, vagy miért vállal egynél több gyereket az akinek csak gyese van.

És ilyen kérdésből meg kismillió van/volt már itt hogy mennyi is az a jövedelem meg pénz amire gyereket lehet/szabad/mer vállalni valaki.

Ez meg egyénileg nagyon különböző lehet.

Lehet valakinek a mindenből a márkás meg a MINDEN nyújtása az egy szem gyereknek a fontos van akinek meg nem ez.

Persze ha panaszkodik valaki olyanért amit ő akart és ő vállalt az nem túl jó dolog, de még mindig megteheted hogy elmész onnan és nem hallgatod.

Amúgy meg olyan is van hogy valaki vállal valamit szeretne valamit aztán a dolgok kicsit másképp alakulnak és utólag jön rá hogy nem fenékig kakaó a dolog, meg hogy szeretettel nem lehet majd megetetni a gyereket.

Úgyhogy egyrészt egyetértek, másrészt meg nem...

szerintem azzal egyáltalán nincs gond amit írsz.

a probléma az, hogy apa annyit képes keresni ebben az országban, hogy épp csak nem lehet belőle megélni!

az a baj, hogy a nőkről mennyi bőrt húznak le! mert hogy néz ki az élete egy anynak mikor már nagyok a gyerekek?

reggel hajnalban kel, összeszedi a gyerekeket, egyiket viszi oviba, másikat suliba, majd rohan a melóba, visszafelé felszedi a gyerekeket, bevásárol, rohanás haza főzni, mosni, takarítani, közben játszik a gyerekekkel, a naggyal tanul, majd fürdés, vacsi, altatás, és összeesés.

míg a férj halálra gürizi magát, este hazajön és bezuhan az ágyba.

én vezető voltam a gyerek előtt, most meg megyek majd 6 órába valahova, pénztárosnak vagy mit tudom én, mert a munkakörömben nem tudnám megoldani, hogy a gyerekemet hazahozzam az oviból, régen este 10ig dolgoztam (reggeltől természetesen). na ezt nem tartom igazságosnak

Ez nem csak ennyin múlik szerintem, hogy önzőség vagy sem, ki keres ki nem, stb...

Az a helyzet, hogy egyrészt ha jön a második baba, az valószínűleg közös döntés. Ha valami közös döntés, és mindketten jónak tartják úgy, akkor az önzés eleve kizárható , mert önzésnél valaki sérül, szenved. Nyilván, ha apuka önzőségnek tartaná akkor nem menne bele.

Másrészt, hogyan lehet megoldani, hogy mondjuk anyuka terhes is, szül is, gyereket is nevel (kisgyerekre gondolok, 3 éve alattira) és még dolgozik is????

Mert szerintem rengeteg anyuka dolgozna, ha fizikailag kivitelkezhető lenne. Ha megoldható lenne hogy a nagyobb gyerek ne öregedjen, amíg anyuka összeszed egy kis plusz jövedelmet arra az időre amíg majd a keresete kiesik, biztos sokan megtennék.

Ez a kérdés kötekedés nélkül mondom kissé abszurd. Nem baj, ha szerinted önzőség, csak szerintem az a helyzet hogy az önző szó nem helytálló. Ha azt mondanád hogy bizonyos szempontból igazságtalan, az más.

A fenti esetek elég érdekesek, de mivel nem az én családomról van szó, így nem ítélkezhetek. Általánosítani meg nem lehet.

Egyet értek azokkal, akik azt írták: ha közös döntés a gyerekvállalás, nem önzőség. Az más, hogy "necces" anyagi helyzetben lehet felelőtlenség, de hát akkor az is közös. Szerintem a gyerek ellátása és munkahelyre járás egyébként egyenrangúak (pláne ha ez a felállás szintén közös döntés eredménye) - tehát az régen rossz, ha ezért valamelyik fél a kapcsolatban felsőbb vagy alsóbbrendűnek érzi magát.

Én dolgozom az egy szem gyerekem 3 hós korától, és pont ezért van bűntudatom...

Én sem vállalnám így, de attól még az ő döntésük marad. Te ne így csináld, de ne foglalkozz velük.

A másik: sokan azokat tartják önzőnek, akik nem vállalnak 2. gyereket mert a gyereknek KELL a testvér.