Szerintetek önző dolog ha valaki csak egy gyereket vállal?

Én is csak egyet szeretnék. Nálam alig értik meg a nagyszülők, hogy nem szeretnénk többet. Első szempont ,hogy mindent meg tudjunk neki adni. A másik ,hogy hiába van egy nővérem és csak 4 év a korkülönbség ,mégsem éreztem soha ,hogy milyen jó. Soha nem velem játszott,hanem a korabeli gyerekekkel az utcában, később tinikorba még jobban nem figyelt rám, most meg kifejezetten rossz a kapcsolatunk. Én hiába próbálok nyitni felé. Csúnyán hangzik, de inkább ne lenne mert akkor nem bántana ,hogy ilyen a viszonyunk egymással.

28hkm

A szívemből szólt a 2. hozzászóló, teljesen egyetértek vele. Annyit tennék még hozzá, hogy nem egy olyat ismerek, akinek bár van testvére, nem túl jó a kapcsolatuk, amiről, azt gondolom, hogy a szülők (is) tehetnek (pl. a folytonos összehasonlítgatás, Gézuka, az elsőszülött a csúcsszuper, Jenőke meg a kis béna, aki ebbe belereccsen). Tudom, hogy nem ez az általános, és alapvetően biztosan jó érzés, ha van testvére az embernek, de ha az adott szülők csak azért csinálnak még egy gyereket, hogy legyen tesója az elsőnek, akkor azért elég sanszos, hogy mártírnak fogják magukat érezni (és ezt a gyereken verik le), vagy simán belezakkannak, besavanyodnak, mert „túlvállalták”, „feláldozták” magukat.

Szerintem gyereket vállalni (akárhanyadikat) csak akkor érdemes, ha az ember valódi késztetést érez rá, valóban azt érzi, neki hiányzik még egy gyerek ahhoz, hogy komplett legyen az élete.

Miért lenne ez önző dolog? Én inkább azt tartom önzőnek, aki tök nyugodtan feltesz itt egy olyan kérdést, hogy mikor és hány gyereket szüljön, hogy anyagilag a legjobban járjon. Vagy aki csak azért szül gyereket, mert élvezi a terhességgel és a szüléssel járó eufórikus állapotot.

Nekünk egy 5 hónapos kisfiunk van, és nem tervezünk több gyereket, mert úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi anyagi helyzetünkben egy gyereket tudunk tisztességesen felnevelni, úgy, hogy minden általunk fontos dolgot megadjunk neki.