Önző dolog gyereket vállalni azért, hogy úgy érezzem, van értelme az életemnek?

Megmondom őszintén, én már elég sok olyan szülőt láttam, akinek a "gyereke az élete értelme", és nem nevezném őket príma szülőknek.

A leendő gyereked is jobban járna, ha először találnál értelmet az életednek, utána vállalnál gyereket. Szoktam is mondani, hogy az én gyerekem nem az életem értelme, hanem az életem RÉSZE, mégpedig nélkülözhetetlen része, de számomra az élet értelme maga az élet.

Ne sértődj meg, de ilyen esetekben inkább egy kutyus vagy cica a "megoldás", nem egy gyerek.

Egyetértek az előttem szólókkal, először találd meg az életed értelmét, és utána vállaljatok gyereket!

Szerintem minden szülőnek a gyermeke élete értelme. Elfoglaltságnak viszont, ha nincs más motiváció, szerintem nem gyereket kéne vállanod - az más kérdés, hogy ha 10 éve vagytok együtt, hogy nem merült még fel a baba? Vagy lehet, hogy nem mernéd vmi miatt bevállalni és ez kapóra jött? Egyébként szerintem ha önzőség miatt is vállalod be, attól még nem leszel kevésbé jó anya, mint azok, akik konkrétan gyereket szeretnének. De szerintem te szeretnél, csak valahogy nem mered magadban tudatosítani.

Persze csak tippelgetek, remélem, nem bántottalak meg.

Nem tartom önzőségnek és a helyedben ebben a helyzetben nem is húznám sokáig az időt. Igazad van, mire várj még éveket? Ha elkezdesz dolgozni 3-5 év mire bedolgozod magad és anyagilag is előbbre tudsz lépni. 35 körül leszel akkorra. Az egészségi kockázatok is nőnek, másrészt mire visszamennél dolgozni közelebb leszel a 40-hez mint a harminchoz, pláne rossz elhelyezkedési esélyekkel.

Szerintem az is közrejátszhat abban ahogy érzel, hogy harminc fölött elég hangosan kezd ketyegni a biológiai óra. Státusztól függetlenül egyre többet foglalkoztat a gyerekvállalás. Ráadásul stabil kapcsolatban éltek, megfelelő anyagiak megvannak és a korotok is indokolja a gyerekvállalást.

Van akinél vmilyen "kényszer" segít meghozni a végső döntést. Nekem 33 évesen ez volt a reális kiút hogy otthagyhassam végre a munkahelyemet. Szóval nem kizárólag a baba iránti vágy hajtott. Ettől függetlenül nagyon szeretem a kisfiamat és elég jó szülőnek tartom magam.

HR szakértőtől hallottam, hogy elhelyezkedés szempontjából az egyik legrosszabb helyzetben a kora-harmincas gyermektelen nők vannak, mert a munkaadók tudják, hogy néhány éven belül úgyis elmennek szülni. Legyünk őszinték, reálisan látják a helyzetet. Szóval egy gyerkőc akár javíthat is az elhelyezkedési esélyeiden.